A vallás ügye
A vallás ügye
Erdélyben a reformált vallás – kivált az itteni szászság körében – már 1526 előtt visszhangra talált, de csak akkor gyökeresedett meg, amikor Buda török kézre jutása után sem a királynak, sem a katolikus egyháznak nem volt már elég hatalma. A Luther által "magyarországi apostolnak" nevezett Honterus Jánosnak köszönhetően az erdélyi szászok 1544-ben a lutheri irányzatot fogadták el.
A szászoktól jutott el a reformáció az erdélyi magyar vármegyékbe is, de körükben hamarosan Kálvin tanai terjedtek el. A két irányzat közötti harc 1564-ben jutott nyugvópontra, amikor a nagyenyedi zsinat után az országgyűlés a lutheránusok után a reformátusoknak is engedélyezte a szabad vallásgyakorlatot.
Hamarosan elterjedt a János Zsigmond támogatását is élvező antitrinitárius vagy unitárius irányzat is, amelyet olyan nevek fémjeleznek, mint Blandrata György vagy Dávid Ferenc. 1579 után az unitáriusok is megkapták a "religio recepta" (befogadott vallás) jogait. Így vált Erdély a négy bevett (azaz országgyűlési határozatokban szabad vallásgyakorlattal felruházott) vallás: a római katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius országává akkor, amikor Európa nagyobbik felén tűzzel-vassal küzdöttek egy-egy felekezet mindenhatóságának és kizárólagosságának megvalósításáért.
