A Szent Korona
A Szent Korona
"Mert a magyar királyságban három törvényük van, s akinél egy hibázik, arról úgy vélik, hogy nem törvényes király. Az egyik törvény úgy szól, hogy Magyarország királyát a Szent Koronával kell megkoronázni. A másik, hogy az esztergomi érsek koronázza meg. A harmadik, hogy a koronázás Fehérvárott történjék." A néhai V. László király dajkája, Kottanner Jánosné írta ezeket a sorokat visszaemlékezésében. A bécsi polgárasszony jól látta, hogy Magyarországon megkülönböztetett figyelmet fordítanak a magyar államiságot szimbolizáló ékszernek. A korona szakrális erejébe vetett hit lehet a magyarázat arra, hogy Mátyás hatalmas összeg és politikai engedmények fejében visszaváltotta III. Frigyes német-római császártól a Szent Koronát, hiszen Mátyás csak formailag lett az ország királya, de a legfőbb hatalmi szimbólum hiányában uralmát nem érezte legitimnek.
A magyar király már 1458 nyarán Vitéz Jánost küldte a császárhoz, de a tárgyalások nem hozták meg az eredményt. Hosszas próbálkozások után, 1463. április 3-án Grazban létrejött a megegyezés. Mátyás nyolcvanezer aranyat köteles fizetni a császárnak a korona megőrzése fejében. A nyugat-magyarországi városok – Fraknó, Kabold, Kismarton, Kőszeg és Rohonc – továbbra is III. Frigyes birtokában maradnak azzal a feltétellel, hogy Fraknót és Kaboldot a magyar király a császár halála után negyvenezer forint fejében visszaválthatja. Sopron a koronával együtt visszakerült az országhoz. III. Frigyes továbbra is használhatja a magyar királyi címet, és Mátyást is fiává fogadja. A magyar király fiúörökös nélküli halála esetén a magyar trónt a császár vagy törvényes utódai öröklik.
A szerződést 1463. július 19-én Bécsújhelyen elfogadták, s ezzel megteremtődött az önálló magyar külpolitika feltétele. A béke III. Frigyes számára is előnyös volt. Jelentős összeghez jutott, és jogszerűen birtokolta a már régebben elfoglalt nyugat-magyarországi területeket. A Magyarország királya cím a többi trónkövetelővel szemben biztosított neki előnyt. A legfontosabb pont a Habsburgok esetleges örökösödési jogának kimondása volt. Ráadásul III. Frigyes az utolsó pillanatban becsempésztette a szerződés szövegébe a "törvényes" jelzőt, amellyel a szöveg új értelmet kapott. A császár vagy a fia, Miksa ebben az esetben örökölheti a magyar trónt. Kezdetben minden bizonnyal Mátyás is ezt a részt tartotta a legsúlyosabbnak, de hatalmának növekedésével már érthető módon nem tulajdonított akkora jelentőséget az említett szakasznak. Jól tudta: minden szerződés csak annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle.
