Róma vagy Bizánc
Róma vagy Bizánc
Az egyházszervezés már a koronázás után kezdődött, de a keresztény hitre való áttérésre már jóval István uralkodása előttről vannak utalások. A 10. század közepén a magyar előkelők a kereszténység felvételében még a német expanziós politika harc nélküli kivédését látták, és érthető módon nem a velük ellenséges hatalomhoz, hanem Bizánchoz fordultak térítőkért. Már Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár (905-959) is támogatta a görög rítusú kereszténység magyarországi terjesztését, igaz, ennek elsősorban politikai okai voltak; így remélt támogatókra találni Bulgária hátában. Hasonlóan a későbbi nyugati térítésekhez, az áttérést itt is a főemberek kezdték: 948-ban a Bizáncba érkező Bulcsút és Tormást a császár megkeresztelte. A bizánci eredetű régészeti emlékek – keresztek, pénzek, templomok – bizonyítják, hogy a térítés a köznépre is kiterjedhetett, de ez nem érinthette a társadalom egészét. Jó bizonyíték erre, hogy amikor a 960-as évek után a bizánci-magyar viszony megromlott, a görög orientáció abbamaradt, s a magyar kalandozásokat a kelet felé lezáró vesztes arkadiopoliszi ütközet csak tovább rontotta a két ország közti viszonyt.
Valójában mi késztette Gézát és Istvánt, hogy latin térítőket hívjon az országba? Hasonlóan a 10. századi görög térítéshez, most is a politika döntött. A magyar előkelők figyelmét nem kerülte el az a tény, hogy 972-ben a bizánci és a német-római császár szövetségre lépett, s így az országot harapófogószerűen fogta közre a két nagyhatalom. A béke feltétele pedig nem lehetett más, csak a latin kereszténység felvétele.
Géza idején a térítésben az erőszak kapott nagyobb szerepet, hiszen előbb le kellett rombolni a pogány kultusz építményeit, Istvánnál már az egyházi szervezet kiépítésével találkozunk.
Szent István király
