Az állatvilág megszállottjai
Az állatvilág megszállottjai
A honi állattan korai története a mezőgazdaság tudományával szorosan összekapcsolódik, s az állatvilág bemutatása egyben része a halászat, a vadászat, a juhtenyésztés, a szarvasmarhatenyésztés és a selyemhernyó meghonosítása magyarországi történetének is. A fejezetben azokat a momentumokat vesszük sorra, amelyekre az agrártörténeti részben nem utaltunk, majd az állattani kutatások honi történetének első nagy szakaszát mutatjuk be röviden, a rovartani kutatókat és a madártan szerelmeseit éppúgy, mint azokat, akik a fiatalok számára az ország faunáját próbálták bemutatni. A 18. század végén már Linné szellemében íródnak a kézikönyvek, s jelenik meg több, magyar nyelvű állattani munka is, amely átvezet bennünket a reformkor kutatóihoz, majd az első hazai darwinistákhoz.
Állattani kísérlet
A Szent Gellért életéről szóló legendában – egyebek mellett – ez olvasható: "Történt egy nap, hogy egy szarvastehén jött kunyhójához egy fiú-szarvassal, s anyja meg fiacskája a szent mellé telepedett. De azután egy farkas űzte hímszarvas nagy félelmében hozzájuk menekült. Megriadt erre a szarvastehén is, és a hímmel együtt elvágtatott." A Thuróczy-krónikában I. András idejéről, tehát a 11. század közepének honi állatvilágáról az áll, hogy az uralkodó ezer óriási bikát, valamint juhokat és ökröket küldött III. Henrik császárnak. A 14. sz. folyamán kezdődött meg Magyarországon a tudatos tenyészállat-kiválasztás, s a szürkemarha tenyésztése.
A jelen kötet halászattal foglalkozó fejezetében olvashatnak arról, hogy a korai oklevelekben milyen sok, halászattal kapcsolatos feljegyzés maradt fenn, más oklevelekben olyan utasításokat találhatunk, amelyek vadászokat utasítanak, míg a Váradi Regestrumban bölényvadászatról, másutt pedig hódvadászatról esik szó. A 13. század végén Kézai Simon krónikájában vadászsólymokról olvashatunk, s a Budapesthez közeli Solymár nevű helységet egy 1266-os oklevél említi. Nagy Lajos fősolymászának a nevét is tudjuk, őt Ladislaus Ungarusnak hívták. Ismert volt ekkor még a bölény és a hiúz is, sőt a bölényvadászatokért külön ispán felelt. Mátyás királynak nagy vadaskertje volt, mégpedig Buda városfalától hárommérföldnyire.
Oláh Miklós az 1536-ban Brüsszelben kiadott Hungaria című művében a Csepel-szigetről szólva azt írja, hogy az "fácánokban, foglyokban, rigókban, erdei kakasokban és más madárnemzetségekben, szarvasokban, dámvadakban, vaddisznókban, nyulakban igen gazdag". Véleménye szerint a Visegrád környéki erdőkben pardik élnek, ezek nem mások, mint a foltosbőrű hiúzok.
Állatokról magyarul
Enciklopédikus művek
Állattan és mezőgazdaságtan
Állattan Linné rendszere alapján
