Reformkori orvosi reformok
Reformkori orvosi reformok
Néhány évvel a járványt követően, 1837-ben a gyógyászat szakemberei orvosegyesületet is alapítottak, s 1841-től vándorgyűléseik szervezete is létrejött önálló egylet formájában, s ezek is a tudás és az egészségügyi ismeretek országos elterjesztését segítették. A reformkor az orvosi folyóirat-irodalom megindulásának is a kezdete, mert bár egy korábbi orvosi periodikáról is van tudomásunk, a Sándorfi József által szerkesztett rövid életű lapról, de az első valódi orvosi folyóirat az 1831-ben elindult Orvosi Tár lett, amelyet Bugát Pál, később pedig Flór Ferenc szerkesztett; az utóbbi szakember nevét ma kórház is őrzi.
Ugyancsak reformkori kezdeményezés volt az a mozgalom, amely a magyar orvosi szaknyelv kialakítását tűzte ki célul, ennek egyik vezéregyénisége Schedel Ferenc, vagyis a későbbi Toldy Ferenc volt, aki az Akadémia főtitkáraként e kor tudományszervező zsenije volt, s nem csak az orvostudományban, de az irodalomtörténetben is, s akinek erejéből még arra is futotta, hogy Bugáttal együtt latin-magyar orvosi szótárt szerkesszen. Maga Bugát később még jó néhány művében foglalatoskodott szóalkotással, szófaragással.
Bizony csak ezekben az években ismerkednek meg a szakemberek a már jóval korábban felfedezett orvosi kopogtatási módszer valódi hasznával, no meg egy igen fontos eszközzel, a sztetoszkóppal, amelynek modern változata minden aktív belgyógyász nyakában ott függ, ugyanúgy, mint a gégész fején a gégetükör, mely utóbbi a cseh származású J. Czermák találmánya, s mondanunk sem kell, hogy azt akkortájt fedezte fel, amidőn rövid ideig a pesti Tudományegyetem élettani tanszékét vezette 1858-ban.
A pesti orvosi professzori kar 1863-ban, köztük Semmelweis, Lenhossék, Jendrassik és Balassa
