Jedlik találmányai
Jedlik találmányai
Jedlik első fontos felismerése az elektromágneses hatás segítségével működő motor volt, melyről ő maga ezt írta Heller Ágosthoz címzett levelében: "Midőn az imént tárgyalt villamdelejes forgómozgásra való készüléket 1827 és 1828 évek alatt jó eredménnyel létrehoztam, akkor még nem lehetett hasonló szerkezetű villamdelejes készülékeknek... leírását... folyóiratokban találni és olvasni."
Úgy tűnik tehát, hogy legkésőbb 1828-ra – még győri tanárkodása idején – elkészítette elektromotorját, így a világ első, tisztán elektromágneses kölcsönhatás alapján működő forgókészülékének ő volt a megalkotója. Felismerését azonban későn közölte a tudományos világgal, így ezt a találmányt a nemzetközi kézikönyvek általában nem az ő neve alatt jegyzik.
Később szódavízgyártó gépet szerkesztett, s egy kis üzemet is létrehozott (1841), majd az egyébként jól működő vállalkozást rokonainak engedte át. Másik fontos eszköze az optikai rácsok készítésére alkalmas osztógépe volt, amellyel egy milliméteres közre – egy üveglapocskára – 150 vonalat lehetett karcolni. Itt nem a vonalak száma volt a döntő, hanem a karcolások egyenletessége, amelyek a színképelemzésnél alapvetőek.
Nevét fémjelzi még az 1850-es évek elején készített eleme, amelyet sorozatban próbált gyártani, s két vállalkozóval egy kis üzemet is létrehozott. E találmányt szabadalmaztatták, s a franciák meg is vásárolták a gyártási jogot.
Jedlik Ányosnak hazájában talán legismertebb találmánya az unipoláris dinamó. Első ilyen eszközét – akkori neve egysarki villamindító (majd villanyindító) volt – úgy 1860/61 táján készítette. Sajnos e dinamója csak kis feszültséget adott, így ipari "bevetésre" még nem volt alkalmas. Siemens és mások ezt az eszközt – tőle függetlenül – később megalkották, és ipari hasznosítását is megoldották. Ismertek voltak viszont csöves villamszedői (ezek nagy kondenzátorok voltak); azután ezeket össze is kapcsolta, és így jutott el a telephez, a villamfeszítőhöz. Az 1873-as bécsi világkiállításon ez az eszköze nagy sikert aratott.
Remek kísérletező, de szerény matematikai apparátussal dolgozó tanár volt, és – mint Eötvös Loránd írta – "kellő iskolai előképzettség, a vele együtt haladók támogatása és útbaigazító tanácsa nélkül, egyedül a maga erejéből, lankadatlan tudományszeretetétől serkentve küzdötte ő fel magát e század felfedezőinek sorába". Tegyük hozzá: a 19. század legnagyobb felfedezőinek sorába.
