Századunk
Századunk
Ezeknek az intézményeknek alapművek százait köszönhetjük, a Pallas Nagy Lexikonát éppúgy, mint a Révai Nagy Lexikonát, napilapokat és írói életműsorozatokat, tankönyveket és térképeket, szóval mindazt, amellyel segíteni tudták a magyar kultúra kiteljesedését, s az Eötvös József megkezdte modern oktatási formák megvalósítását. Abafi-Aigner Lajos, a nagy tudású autodidakta szerkesztő, könyvkiadó és természetbúvár adta közre a Nemzeti Könyvtár köteteit, a Lampel-Wodianer cég a Magyar Könyvtárt, Grill Károly jogi alapművek százait, s hamarosan megkezdte működését Knerék és Tevanék nyomdája is, amely a magyar könyvművészet új korszakát jelentette.
A két világháború közötti időszakban több tudományos ismeretterjesztő mű is napvilágot látott, nem kis részben – a már említett kiadók és tudóstársaságok mellett – a Dante, a Genius, a Grill, a Pantheon és a Rózsavölgyi cég jóvoltából, az utóbbi a zenei kereskedelem fő mozgatója volt, s mellettük az Egyetemi Nyomda is jó néhány hasonló alapművel jelent meg a könyvpiacon, amelyet tovább élénkítettek az 1929-től megrendezésre kerülő könyvnapok is. A bibliofília iránt érdeklődők 1920-tól a Magyar Bibliofil Társaság munkájában is részt vehettek, s talán az ő hatásuk is érződött a Kner-kiadványokon éppúgy, mint az Erdélyi Szépmíves Céh valóban míves kötetein.
Az 1920-as évek végén a hazai nyomdák száma meghaladta a 700-at, az önálló könyvkiadók száma pedig száz körül mozgott, s félezernél is több könyvkereskedés volt az országban. Ekkortájt évente két és félezer könyvet adtak közre, s ezek összpéldányszáma meghaladta a 9 milliót. Ezek egy része természetesen olcsó lektűr vagy ponyva volt, s a kiadóknak nem volt könnyű dolguk, hiszen az ország 1922-ben csatlakozott a berni nemzetközi szerzői jogi egyezményhez, így a fordítások ettől kezdve jogdíjasok voltak, s nyilván ennek az egyezménynek a betartását is igyekezett szorgalmazni a könyvkereskedők jól ismert egyesülete.
Nyomdahelyek a 17. században
G. I.
