A 19. század
A 19. század
Pesten a Trattner család 1783-ban alapított nyomdát, amelyet 1827-től rokona, Károlyi István vezetett, s számos tudományos mű megjelenését köszönhetjük nekik, sőt rövid ideig ők adták ki a Magyar Tudományos Akadémia köteteit is. A már említett Landerer-nyomdát 1824-től vezette Landerer Lajos, ők nyomták a Pesti Hírlapot, meg a Budapesti Szemlét (Landerer hozta létre 1848-ban a bankjegynyomdát), a Trattner-Károlyi-nyomda jóvoltából jelent meg a Tudományos Gyűjtemény, míg a budai Egyetemi Nyomda adta közre a Tudománytár megnevezésű periodikát. Pest-Buda ebben az időszakban már vezető szerepet vitt a nyomdászatban, hiszen a reformkor végére az itteni nyomdák száma elérte a tízet, s ily módon e két Duna menti település a könyvkereskedelemben is vezető szereppel bírt.
1792-ben még csak öt könyvkereskedő élt Pesten, az 1840-es években kilenc, míg ezzel egyidőben az ország vidéki városaiban összesen 30 volt az önálló könyvkereskedők száma. A századelőn jött létre az Eggenberger-féle kereskedés, akik később sokat segítettek az akadémiai kiadványok terjesztésében is, de neves cég volt a Stahel-Kilián is, s maguk a Kiliánok hosszú évtizedeken át vezető szerepet töltöttek be e szakma arculatának kialakításában. Institoris Gábor nemcsak kereskedő volt, de kölcsönkönyvtárt is felállított, akárcsak Heckenast Gusztáv, aki elsősorban a Bach-korszak éveiben tanúsított magatartásával vívta ki kortársai elismerését.
Nagyszebenben a Hochmeister család volt az elismert könyves família, Kassán Ellingerék terjesztették az új kiadványokat, Debrecenben a Csáthy-féle kereskedés emelendő ki. Pesten Institoris mellett Ivanics Zsigmond is foglalkozott könyvkölcsönzéssel, s e könyves család rendezte az egyik első könyvaukciót is, s nyitott antikváriumot. 1827-ben telepedett le Pesten Wigand Ottó, testvére Pozsonyban volt könyves, ő meg korábban Lipcsében, majd Kassán működött, s került az utóbbi helyen rokoni kapcsolatba a Heckenast családdal. Neki köszönhetjük az első nagy, magyar nyelvű lexikon kiadását, amelynek az alapja ugyan egy német mű volt, de annak lefordításával is sokat könnyített a honi lexikon-ínségen. Később Wigand visszatelepült Lipcsébe, ahol több nem cenzúrázott magyar művet is megjelentetett, köztük Wesselényi "Balítéletekről" című munkáját és Széchenyi "Stadium" című kötetét. Emellett több, német nyelvű Széchenyi-kötet kiadása is a nevéhez fűződik.
1841-ben alakult Emich Gusztáv nemzeti könyvkereskedése, ő adta ki Petőfi műveinek többségét, s nyomta ki később "Az ember tragédiájá"-t. Ezek a könyvkereskedők egyben könyvkiadók is voltak, de az 1831-től működő Magyar Tudós Társaság is folytatott önálló kiadói tevékenységet éppúgy, mint a Királyi Magyar Természettudományi Társulat (1841), a Szent István Társulat (1848), a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat (1864), a Kisfaludy Társaság (1836) és még jó néhány tudományos egyesület, kör. Az Akadémia kiadványait ekkor már a Hornyánszky cég forgalmazta, s 1857-től Pesten árusított Ráth Mór és Pfeifer Ferdinánd, a következő évben nyílt meg a Légrády testvérek kereskedése, 1859-től pedig Eperjesen forgalmazott könyvet Révai Sámuel.
A nyomdászat 1872-től szabadipar volt, s így tovább növekedett a nyomdák száma. Addig míg 1850-ben az országnak 75 nyomdája volt (mint említettük ezek közül 10 Pest-Budán működött, az ország további 53 helységében pedig 65 nyomda munkálkodását engedélyezték), addig 1900-ra a nyomdák száma 680-ra emelkedett (Budapesten 149, vidéken pedig 531 nyomda volt). 1914-ig e szám tovább nőtt, s az akkori statisztika szerint 1261 kisebb-nagyobb nyomdája volt az országnak (Budapesten 287, vidéken 974).
Nagy nyomdai-kereskedői részvénytársaságok alakultak ekkorra, a jól ismert Athenaeum nyitotta e sort 1868-ban, amely Emich Gusztáv vállalatából jött létre, öt évre rá jegyezték be a Franklin Részvénytársaságot, amely Heckenast cégéből alakult át, 1884-ben jött létre a Pallas Rt., majd a következő évben a Singer és Wolfner, végül a millennium évében alakult a korábbi családi vállalkozásból részvénytársasággá a Révai testvérek intézménye. A Szent István Társulat 1904-ben önálló kiadót hozott létre, de mint említettük: könyvkiadással már évtizedek óta foglalkoztak.
