Habán kerámia
Habán kerámia
Az égetett agyagedények művészetéhez képest új lehetőséget kínált a fajansz, amelyen az égetéskor a felülettel eggyé váló ónmáz és az erre festett minta – szintén a kiégetés révén – színében, anyagában, ornamentikájában az agyagárunál könnyedebbé, gazdagabbá vált. A fajansz magyarországi elterjedését a habánoknak köszönhetjük. E népcsoport tagjai anabaptisták ("újrakeresztelkedők ) voltak, s hitük miatt szinte állandó üldöztetést kellett elszenvedniük, újra meg újra tovább kellett vándorolniuk. Ez magyarázza művészetük sokrétűségét, hagyományaik sokféleségét. Közösségük a 16. század közepétől Nyugat- és Észak-Magyarország falvaiba, majd Erdélybe is eljutott, és főúri, illetve fejedelmi támogatással (Batthyány, Nádasdy-családok, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelmek) megtelepedett. Az üldözések, vándorlások ellenére a mesterségekben nagy jártasságra tettek szert, s egyéni fajansz művészeti stílust hoztak létre, amely egész Közép-Európában népszerűvé vált.
A 16-17. századi habán kerámia kitűnő, a nyugat-európai fajanszoktól eltérő műveket tud felmutatni. A munkák stílusa, a felhasznált motívumkészlet alapján négy korszakot különböztethetünk meg a habánok művészetében. Az elsőben a közvetlen előzmények, az olasz (faenzai) hatások uralkodnak. A másodikban a német mellett tűnnek fel a helyi – a magyar és a török – díszítőelemek. A harmadik szakaszban a protestáns vallási kapcsolatok révén kialakul egy Delfthez (fajanszgyártásáról híres németalföldi város) kötődő irányzat: a kék szín árnyalataival, sűrű sorban tulipánt, gránátalmát, szegfűt vagy tájképet, madarat helyeztek a tálak peremére. A negyedik szakaszban a népművészet dominál a habán fajanszművészetben.
A készítmények formái és díszítőelemei sokáig megőrizték a reneszánsz előzményeket, mert a mesterek és a megrendelőrétegek idegenkedtek az ellenreformációval összefonódott barokktól. A babérkoszorús, címeres, kalligrafikus évszámos díszítéshez és a stilizált keleties virágmotívumokhoz sokáig ragaszkodtak. Műveiken mindig vannak feliratok is. A habán kerámia egyik fő csoportját a fehér színű (ez legjellegzetesebb termékük, erről nevezték el őket "fehéredényeseknek"), másikat a meleg kobaltkék alapszínű edények alkotják. A fehér színt "tejfölösen" vastagnak tűnő, üvegszerű fényes ónmáz alkotja, amelyre többnyire négy színnel (kék, sárga, zöld, viola) festenek virágokat, indákat, néha egyéb motívumot. Jellegzetes megoldás például a tányérokon középen egy virágforma, festett körrel szegélyezve, melyet kétoldalt két vagy három újabb virág egészít ki. A díszítés mindig mértéktartó, takarékos. Az edények igen gazdag formaváltozatokat mutatnak: korsó, szögletes palack, kupa, patikaedény, tál egyaránt kedveltek a kerámia készítői számára. A habán kerámia több évszázadig állt fenn s példázta a termelőközösségek tevékenységét, egészen a 18. század végéig, amikor is a magyarországi anabaptisták beolvadtak a helyi lakosságba.
Habán cserépkályha
Habán edények
