Folyóiratok, kiadók
Folyóiratok, kiadók
A magyarságtudat megőrzésében és a magyarnyelvűség ápolásában a nagy áldozatokkal kiadott folyóiratoknak és a több-kevesebb sikerrel működtetett kiadóknak meghatározó a szerepe. Bár nyugaton rengeteg magyar nyelvű napi- és hetilap jelent és jelenik meg, ezek rendszerint kisebb közösségek igényeit elégítik ki, s a legtöbb rövid fennállás után megszűnt, hogy hamarosan új köntösben próbálkozzék. Összetartó ereje és szellemi kisugárzása alig néhány orgánumnak volt és van. Kiemelkedik közülük a Látóhatár (1950; 1958-tól Új Látóhatár), amelynek felelős kiadója Molnár József (1918-), felelős szerkesztője pedig a nyugati magyar irodalom legkiválóbb szervezője és ismerője, Borbándi Gyula (1919-) volt. Szépirodalmi része, történelmi emlékezései, politikai esszéi és bírálatai a legmagasabb színvonalat képviselték, s mint különszámai (1962: Illyés Gyuláról; 1972-ben Németh Lászlóról) is jelezték, érzékenyen figyelt a magyar sorskérdésekre, illetve az azokat megszólaltató szellemi törekvésekre. Rendszeresen jelen voltak benne a. nyugati magyar irodalom legkiválóbb művelői, de sokat tett új nemzedékek szárnyra bocsátásáért is. Nem annyira irodalmi közleményeivel, mint inkább az égetően fontos egyházpolitikai és kisebbségvédelmi írásaival szerzett maradandó tekintélyt a római Katolikus Szemle (1949-1991). Békés Gellért (1915-) költő, hittudós és szentírásfordító (Dalos Patrikkal 1951-ben lefordította az Újszövetséget; ez a kiadás használatos ma is) nemcsak szerkesztői tevékenységével, hanem a nyugati magyar katolikus emigráció összefogásával is jelentős érdemeket szerzett. A hazai katolikus értelmiség eligazodásában sokat segített a Boór János (1932-) szerkesztésében Münchenben megjelenő Mérleg (1964) és a kismartoni Prugg Verlag gondozta Szolgálat (1968-1990), a modern teológiai gondolkodás fóruma.
A magyar avantgárd műhelyévé nőtte ki magát az 1962-től Párizsban, 1990-től Budapesten megjelenő Magyar Műhely, melynek mozgatói Bújdosó Alpár (1935-), Nagy Pál (1934-) és Papp Tibor (1936-), valamennyien a legmodernebb irodalmi és művészeti törekvések képviselői. A Műhely 1963-tól több-kevesebb rendszerességgel könyveket (1989-ig 36 kötetet) is adott ki, 1972 és 1977 között pedig d'atelier címmel francia lapot tett közzé. 1972-től tartja a Magyar Műhely köre találkozóit (Marly-le-Royban, Hadersdorfban és magyar városokban). A 75. számától Magyarországon megjelenő folyóirat szerkesztőbizottságában már a környező országok magyar irodalmának tagjai is képviseletet nyertek.
A kísérletező irodalom fórumának szánták szerkesztői a Washingtonban kiadott Arkánumot (1981) is, melyet az 5. számától kezdve a montreali Corvin Kiadó gondozott, 1991-től pedig a pécsi Jelenkor. Életre hívói, András Sándor (Sándor András, 1934-), Bakucz József (1929-), Kemenes Géfin László (1937-) és Vitéz György (Németh György, 1933-) a nyugati magyar irodalom jeles alakjai. Színvonalas irodalmi, művészeti és kulturális szemle a Chicagóban kiadott Szivárvány (1980), amelynek állandó szerkesztője Mózsi Ferenc (1947-), főmunkatársai között pedig a középnemzedéknek olyan jeles írói szerepelnek, mint Ferdinandy György (1935-), Horváth Elemér (1935-) és Máté Imre (1934-).
Fontos szerepet játszott a nyugati magyar közgondolkodás alakításában a budapesti Irodalmi Újság folytatásaként előbb Bécsben (1957. március 15.), majd Londonban (1957. május 15.), utóbb Párizsban (1972) megjelenő Irodalmi Újság, melynek szerkesztésében Faludy György (1910-) mellett egyre fontosabb szerepet játszottak a forradalom után külföldre menekült reformkommunista írók, elsősorban Aczél Tamás (1921-), Enczi Endre (1902-1974) és Méray Tibor (1924-). Az újság 1989-ben a magyarországi politikai események hatására felfüggesztette megjelenését.
A nyugati és tengerentúli magyar irodalom nehézségei részben a könyvkiadás szervezetlenségéből adódtak. Kevés olyan remek üzleti érzékkel megáldott személyiség működött a nyugati világban, mint a Domonkos-rendi Fenyvessy Jeromos (Hieronikus, 1915-1970), aki sikeres kiadóvá fejlesztette az általa alapított Amerikai Magyar Kiadót (1948-1970). A többi hasonló vállalkozás rendszerint nem tudott megbirkózni a könyvkiadás anyagi terheivel és a terjesztés nehézségeivel. Értékes könyveket jelentetett meg az Újváry-Griff Kiadó Münchenben (a kiadót Újváry Sándor [1904-1988] még 1938-ban Budapesten alapította), és a Vörösváry-Weller Nyomda és Kiadóvállalat (1963), melynek eredményességében Vörösváry István (1913-) érdemei elévülhetetlenek. Molnár József jelentette meg Münchenben az Aurora Könyvek sorozatát (1963-tól), amelyben 1990-ig több mint 60 kiadvány látott napvilágot. Fontos szerepet töltöttek be az Aurora Kiskönyvek és a Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae itthon hiányzó egyháztörténeti alkotásokat pótló, szép kivitelű könyvei.
A Nyugatra távozott írók az 1970-es évek legvégén kapcsolódtak be ismét a hazai irodalmi életbe. Faludy György könyvei 1987-től, Borbándi Gyula és Fejtő Ferenc munkái 1989 után jutottak el az olvasókhoz. Határ Győző körülbelül ugyanettől az időtől kezdve van jelen a magyarországi könyvkiadásban
