Vissza az ortológiához
Vissza az ortológiához
A kiegyezés után főképpen két nagy feladat megoldása várt nyelvművelésünkre: egyrészt a nyelvújítás évtizedei alatt keletkezett nyelvújítási helytelenségektől, másrészt pedig a szabadságharc után elterjedt idegenszerűségektől (németességektől) kellett megtisztítani nyelvünket. Ennek érdekében indította meg az Akadémia 1872-ben a Magyar Nyelvőrt, melynek szerkesztője Szarvas Gábor (1832-1895) lett.
A szerkesztő és munkatársai a Nyelvőrnek minden számában tüzetes nyelvtani elemzésekkel mutatták ki a nyelvújítók tévedéseit. Alapelvük az volt, hogy "a nyelvtudomány ítélőszéke" csak a minden szempontból szabályos új szavakat ismerheti el nyelvünkbe valónak. A szorosan vett nyelvművelő cikkeken kívül sok nyelvtörténeti fejtegetést és népnyelvi közlést is találunk a folyóiratban, amelyekkel a szerkesztők azt óhajtották bizonyítani, hogy az igaz magyarság példái a nyelvújítás előtti régi magyar nyelvben és a nyelvújítástól nem érintett "romlatlan" népnyelvben (=a parasztság nyelvében) találhatók meg.
Ezeknek az elveknek szigorú alkalmazása természetesen a nyelvújításnak százakra menő szavait sújtotta, és a gyanú árnyéka sok, kifogástalan alkotású szóra is rávetült. Nem csoda hát, hogy széles körű vita bontakozott ki. Az írók (pl. Gyulai Pál) és több nyelvész (pl. Imre Sándor) rámutattak arra, hogy a nyelvújításnak azokról a szavairól, amelyek már általános használatúak, még akkor sem mondhat le a társadalom, ha grammatikai szempontból nem tökéletes alkotásúak (tanár, gyufa, zongora, gyógyszer, régész, óvoda, csipesz stb.). Ezt az álláspontot majd két évtizedes küzdelem után az ortológusok is elfogadták, de csak a múltra vonatkozólag: a jelenre és a jövőre nézve továbbra is ragaszkodtak a szabályszerű szóalkotáshoz. – A Nyelvőr múlt század végi mozgalma (túlzásai ellenére is) végső soron kedvezően hatott nyelvünk fejlődésére: visszatérítette a nyelv fejlődését a maga természetes medrébe.
Nem szabad azt hinni, hogy a Nyelvőr csatái alatt az új szavak alkotása szünetelt! A kiegyezés után óriási léptekkel haladtak előre a szaktudományok hazánkban is, magyar nyelvű iskolarendszert hoztak létre az elemi iskoláktól az egyetemekig, magyar nyelvű lett az államigazgatás, rohamosan fejlődött az ipar stb. Mindez hihetetlen tömegű új szó alkotására és elterjesztésére kényszerítette a tudósokat csakúgy, mint a tankönyvírókat, az iparosokat, a kereskedőket, jogászokat stb. Ez a roppant nagyarányú szókincsbővítés voltaképpen ugyanúgy nyelvújítás volt, mint a reformkori, csak most az ortológia jegyében, vagyis nyelvileg mindig kifogástalan eszközökkel.
Sikeresek voltak a Nyelvőr küzdelmei az idegenszerűségek ellen is.
A Magyar Nyelvőr és az Édes Anyanyelvünk: a tudományos igényű mai nyelvművelés két legfontosabb folyóirata
