A jugoszláviai magyar irodalom
A jugoszláviai magyar irodalom
A kisebbségi magyar irodalmak közül a jugoszláviai született a legnehezebben. A magyarság létszáma itt volt a legkisebb – jó félmillió –, itt volt a legnagyobb a többségi nyomás és legkevesebb a közvetlen irodalmi hagyomány. A középkorban ez a táj volt a magyar irodalmiság egyik bölcsője, itt működtek a bibliafordító huszita papok, Tamás és Bálint, szlavóniai születésű volt Janus Pannonius, Brodarics István és Szerémi György, reneszánsz központ volt Bács – de Mohács után, a 150 évig tartó török uralom megsemmisítette az itt kibontakozó humanista kultúrát. A művelődés csak a 18. század derekán indulhatott meg újra. A 19. században erről a tájról származott Herczeg Ferenc, Papp Dániel, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza. Munkásságuk azonban már Budapesten bontakozott ki. Mikor a nagy történelmi változás jött, a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került részeken nem volt igazán jelentős író. Olvasók is alig voltak.
Csuka Zoltán száznál több könyvet fordított magyarra, köztük Ivo Andric, Miroslav Krleza és Milos Crnjanski műveit
