A dualizmus és a nyelvek
A dualizmus és a nyelvek
Az 1844-es magyar nyelvi győzelem csak 1860-tól érvényesülhetett maradéktalanul. De ekkor már új probléma is jelentkezik: a későbbi kifejlődött nemzetiségi nyelvek törekvése.
A szabadságharc végnapjaiban, 1849. július 21-én az országgyűlés elfogadott egy nemzetiségi törvényt, amely biztosította a nemzetiségi nyelvhasználatot a közigazgatásban, az oktatásban, s bár az ország hivatalos nyelve a magyar maradt, de már nem mint „államnyelvet” emlegették. Mindez azonban későn született. A szabadságharc után a németesítés erős hulláma öntötte el az országot. Német lett a közigazgatás, a közoktatás nyelve, a pesti egyetemen is németül és latinul folytak az előadások.
Ferenc József az 1860. október 20-i diplomában újrarendezte a nyelvi helyzetet is: a közigazgatás és a bíróság hivatalos nyelve ismét a magyar lett, a városi és falusi iskolák szabadon választhatták meg nyelvüket; a megyei, városi, községi gyűléseken pedig mindenki azt a nyelvet használhatta, amelyiket akarta.
