NYELVI POLITIKA (Balázs Géza)
NYELVI POLITIKA
(Balázs Géza)
(Balázs Géza)
A görög politeia szóból származó latin politika a polisz-típusú közösségre vonatkozó államrendet, államszervezetet, alkotmányt jelenti. A magyar nyelvben politika alatt értjük a politika rendszerét, a hatalmi célokat és értékeket, a politikai vezetést (elitet), valamint – s számunkra most ez a terület a legfontosabb – a közügyek igazgatásának, menedzselésének művelettípusait, konkrét eljárásmódjait. A nyelvpolitika is ide tartozik.
A nyelvpolitika legáltalánosabb meghatározása: a politikai intézmények hatása a nyelvi szituációra.
A világon több mint 3000 nyelv van. Az országok száma pedig kb. 160. Bár az emberi nyelvek mindegyike virtuálisan egyenlő (tehát azonos értékűek), aktuálisan mégis különböznek a megtett más-más társadalmi, történelmi stb. út miatt. A világon tehát a soknyelvűség, a „bábeli zűrzavar” uralkodik, s ezt tetézik a nyelvek funkcionális különbségei. Mivel a nyelv (az anyanyelv) az emberi identitás, a közösséghez, kultúrához való kapcsolódás egyik legfontosabb eleme; a nyelvekkel való bánásmód, a nyelvpolitika különösen hat az érzelmekre, éppen ezért nagy körültekintést igénylő feladat.
A nyelveket állandó, többirányú (külső és belső) hatások érik. A nyelvészek elsődlegesen a nyelv belső életével: a hangrendszerrel, a nyelvtani rendszerrel, valamint a szókinccsel és ennek változásaival foglalkoztak. A külső nyelvi jelenségek körébe tartozik a nyelv használati körének, elterjedtségének (funkciópotenciáljának) változása, a más nyelvekkel való érintkezés alakulása, a kétnyelvűség, a nyelvi asszimiláció, a nyelvcsere kérdése.
Nyelvpolitika
A nyelvpolitika [language policy, Sprach(en) politik]: külső, pragmatikus, alkalmazott nyelvészet, amelyet politikusok gyakorolnak, szerencsés esetben a nyelvészek segítségével, nyelvészeti tudományos módszerek alapján. Egy nyelvnek az egy- és többnyelvű államokban vertikális (társadalmi, használati) és horizontális (regionális, nyelvjárási) érvényességi körére, kiterjedése, más nyelvekkel való kapcsolatára, az idegennyelv-oktatásra vonatkozó politikai intézkedések (alkotmányozás, jogszabályok, önkormányzati, iskolai rendszer stb.) tartoznak a nyelvpolitika körébe. A politikusnak a nyelvész politikai, gazdasági, művelődési stb. célok érdekében ad szakmai segítséget, elgondolásokat, abból az antropológiai alapelvből kiindulva, hogy mindenkinek meglegyen a maximális anyanyelvi kommunikációs lehetősége, amely az önkiteljesítés alapja, valamint egy ország polgárai a lehetőségek szerint legkönnyebben értessék meg magukat más országok polgáraival.
A nyelvpolitika [language policy, Sprach(en) politik]: külső, pragmatikus, alkalmazott nyelvészet, amelyet politikusok gyakorolnak, szerencsés esetben a nyelvészek segítségével, nyelvészeti tudományos módszerek alapján. Egy nyelvnek az egy- és többnyelvű államokban vertikális (társadalmi, használati) és horizontális (regionális, nyelvjárási) érvényességi körére, kiterjedése, más nyelvekkel való kapcsolatára, az idegennyelv-oktatásra vonatkozó politikai intézkedések (alkotmányozás, jogszabályok, önkormányzati, iskolai rendszer stb.) tartoznak a nyelvpolitika körébe. A politikusnak a nyelvész politikai, gazdasági, művelődési stb. célok érdekében ad szakmai segítséget, elgondolásokat, abból az antropológiai alapelvből kiindulva, hogy mindenkinek meglegyen a maximális anyanyelvi kommunikációs lehetősége, amely az önkiteljesítés alapja, valamint egy ország polgárai a lehetőségek szerint legkönnyebben értessék meg magukat más országok polgáraival.
A tudatos, tudományos nyelvpolitika (language policy) a nyelvi tervezés (language planning) része. Kloss (1969) klasszikus felosztása szerint a nyelvi tervezés státus- és korpusztervezésre oszlik. A státustervezés (status planning – magyarul helyzettervezés) a nyelvpolitikai döntések területét jelentik, vagyis azokat a döntéseket, amelyek egy állam vagy közösség hivatalos nyelvét vagy nyelveit kijelölik, meghatározzák e nyelv(ek) viszonyát saját nyelvváltozataikhoz, illetve más nyelvekhez. A korpusztervezéshez a hagyományos nyelvművelés körébe tartozó nyelvfejlesztő törekvéseket sorolhatjuk.
Az 1992-es szlovákiai „táblaháború”. A magyar településnévtáblát a közterületről el kellett távolítani (magánterületre, kerítésen belülre helyezték el)
A kommunikáció alapvető emberi jog
A nyelvpolitika szempontjai
A magyar nyelv nyelvpolitikai arculata
Nyelvi politikai jelenségek az államszervezésig
A patria lingua – az első államnyelv
Küzdelem a magyar államnyelvért
A dualizmus és a nyelvek
A magyar államnyelv második megszületése
A Trianon utáni nyelvpolitika az utódállamokban
Kisebbségek, manipulációk, megoldások
Diszkrimináció, homogenizálás
Magyar nyelvpolitikai problémák és feladatok
