Kisebbségek, manipulációk, megoldások
Kisebbségek, manipulációk, megoldások
A kisebbség az egy államon belül élő faji, nemzetiségi, nyelvi és vallási jegyekkel különböző csoport. A kisebbség szó Haugen szerint az elnyomott csoport szépítő kifejezése. Ezért helyesebb lenne nemzeti közösségnek nevezni őket. A magyar „kisebbségek” többségükben kompakt tömbökben élnek más országokban, s az adott területen nem is kisebbségek, hanem éppen „többségek” . A nem anyaországban élő nemzeti közösségek sok helyen ki vannak téve az etnicimusnak (nemzeti-nemzetiségi) és lingvicizmusnak (anyanyelv alapú hátrányos megkülönböztetésnek). A kisebbségek főbb típusai: történelmi (őshonos) és bevándorolt nemzeti közösség.
Nincsenek nemzetközileg elfogadott szabványok a kisebbségi jogok összességére. Románia és Szlovákia a francia példát követi. A francia nemzetállameszme lényege: nincsenek nemzeti kisebbségek, nincs kit elismerni és jogait védelmezni. A francia nyelvi monopólium nem törődik a breton, elzászi, baszk, katalán, flamand, okszitán nyelvvel, s csak a legutóbbi időben fogadták el a korzikai nyelvet és kultúrát egy területi közösség (communauté territoriale) meghatározójaként.
Az etnicizmus és a lingvicizmus célja: a homogenizálás; a nyelvi kulturális (antropológiai) asszimilálás. Ideológiája: az egységes, erős nemzetállami eszme, a terület (állam) és nyelv egysége; illetve – különösen az igazságtalan határdöntésekkel „keletkezett” nemzeti közösségekkel szemben – a kollektív elnyomott bűntudat. A trianoni határok igazságtalan volta a külső megítélők számára nyilvánvaló. Az új államok minden lehetséges téren és eszközzel igyekeznek a nemzeti közösséget csökkenteni, homogenizálni. A homogenizálás, nemzetiségcsökkentés néhány sajátos politikai eszköze a következő: a) statisztikai manipuláció a nemzeti közösség számadataival (időben előrehaladva jellemzően csökkenő számok), b) manipulált történelem- és nyelvfelfogások, c) betelepítés (etnikai arány megváltoztatása: elszlovákosítás, elrománosítás stb.), d) etnikai szétszórás (adminisztratív eszközökkel az oktatás, a katonáskodás, a munkahelyválasztás terén), e) közigazgatási határok megváltoztatása (megye, járás, kerület átszervezése, hogy az adott területen „többséget” alkotó nemzeti közösség valóságos kisebbség lehessen), f) kitelepítés (deportálás; „málenkij robot” Kárpátalján, 185 ezer magyarországi német kitelepítése), g) fizikai megsemmisítés („Endlösung”, délvidéki vérengzés), h) lakosságcsere (szlovák-magyar lakosságcsere 1946-1948 között).
