A házasének öröksége
A házasének öröksége
A reformáció fölmérte a reneszánsz szerelemkultuszának házasságot mellőző, az érzéki szemléletet bátorító, számára kedvezőtlen jellemzőit; ugyanakkor elvetette a szüzesség kivételes etikai értékelését is. Kompromisszumos műfajként kiemelten támogatta a házaséneket, amely a szerelem és a tiszta erkölcsön nyugvó házasság megvalósítója: ez helyet adhat bizonyos mértékig a szerelmi líra jellemzőinek, de nem mond le a házasság teológiai, valláserkölcsi sajátosságainak kifejezéséről, tudatosításáról. 16. századi hagyományt követ az az 1622-es ének, amely elsősorban a férj szemszögéből értékeli a házasságot, benne az asszony kötelezettségei hangzanak el, de nem a szerelem érvei:
„Légyen azért urad előtted járó,
Te ollyan légy, mint kézhez tanult ráró...”
Te ollyan légy, mint kézhez tanult ráró...”
A széphistóriák és az udvari szerelem rajongásával ünnepli leendő kedvesét, feleségét, megnyerni akarja, bókol és rajong, nyájas és gyöngéd az 1635-ből származó Az házasságról című:
„Fénlő gémánthoz, rubinthoz,
Finum aranyhoz, ezüsthöz,
A’ jó asszony gyakor haszon,
Hasonlatos a’ drága gyöngyökhöz.
A’ jó asszony szép korona,
Ékes bizony mint pálma fa,
Az szép rosa, sem viola,
Nem ér vele lilium illattya.”
Finum aranyhoz, ezüsthöz,
A’ jó asszony gyakor haszon,
Hasonlatos a’ drága gyöngyökhöz.
A’ jó asszony szép korona,
Ékes bizony mint pálma fa,
Az szép rosa, sem viola,
Nem ér vele lilium illattya.”
A Vásárhelyi-daloskönyv Katája jegyajándékként kapja a verset, szerelmese esdeklését, hogy házasságba juthasson szerelmük: ehhez Isten segedelmét is kéri:
„Még valaha együtt lakásunkat adgya,
Éz mi szerelmünket együvé kapcsolya.”
Éz mi szerelmünket együvé kapcsolya.”
Rajongva nevezi kedvesét édes csókám, szagos majoránnámnak, kinek szívébe írta be nevét Kata.
A Fanchali Jób-kódex 194. lapja
A Kuun-kódex egy lapja
