Irodalmi egypártrendszer
Irodalmi egypártrendszer
Az 1948-ban bekövetkezett politikai fordulat után, midőn a Rákosi által vezetett moszkovita politikai csoport – a szovjet megszálló hatóságokra támaszkodva – felszámolta a demokratikus intézményeket, és bevezette a kommunista párt diktatúráját, az irodalmi életben is létrejöttek az egypártrendszer intézményei. Felszámolták a korábbi nem-kommunista folyóiratokat, így a Magyarokat, az Újholdat, a Választ és Kassák Lajos folyóiratait, igen sok írót kirekesztettek a szellemi életből. Felszámolták az irodalmi élet mozgalmait és irányzatait is, és csupán annak a propagandisztikus és sematikus álirodalomnak engedtek teret, amelyet az ún. „szocialista realizmus” fogalma jelölt meg. Az irodalmi folyóiratok: az Irodalmi Újság, a Csillag és az Új Hang olvashatatlan írásokat közölt, s az ötvenes évek elején úgy tetszett, irodalmunk lassanként megsemmisül.
Az újjászületés 1953-ban, a szovjet birodalom diktátorának: Sztálinnak a halálával köszönthetett be, midőn Nagy Imre először kormányra került. Lassanként visszatérhettek a szellemi életből száműzött írók, az irodalom intézményei, mindenekelőtt az Írószövetség és az Irodalmi Újság a reformkövetelések élére álltak, és a magyar irodalom indította útjára azt a szellemi és erkölcsi megújulást, amely végül az 1956-os magyar forradalomhoz és szabadságharchoz vezetett. Igaz, ezt leverte a szovjet katonai intervenció, és a kádárista restauráció az irodalom érdekeit is súlyosan sértette: igen sok író börtönbe került, még többen elmenekültek az országból, néhány esztendőre berendezkedett a kulturális diktatúra, a megújuló magyar irodalom teljesebb kibontakozását azonban már nem lehetett megállítani.
Nagy Imre és Rákosi Mátyás gratulál 1952-ben Zelk Zoltánnak (balról) a Kossuth-díj átvételéhez
