Magyar nyelvű kritikai kiadások
Magyar nyelvű kritikai kiadások
Az első kiadó, aki irodalomtudományi feladatnak tekintette írói életművek összkiadását, Toldy Ferenc volt. Faludi-, Batsányi-, Csokonai-, Kármán-, Berzsenyi-kiadásai mai értelemben ugyan nem kritikai kiadások, mégis ezek jelentették hosszú ideig az értelmezések és magyarázatok alapját.
Gyulai Pál adta ki kétféle változatban Vörösmarty Mihály műveit 1863-64-ben és 1884-85-ben, ez már tudományos jegyzetapparátussal jelent meg.
Nagy fegyverténye a magyar filológiának a Váczy János által szerkesztett Kazinczy-levelezés 22 kötete. Kiadásához 37 év kellett (1890 és 1927 között) szerkesztője egyedül dolgozott. A mű erénye, hogy követi az eredeti helyesírást, és jól szerkesztett jegyzeteket közölt.
Jelentősek a Régi Magyar Költők Tára, a Régi Magyar Drámai Emlékek, a Régi Magyar Prózai Emlékek kötetei, a Négyesy László által készített Amade László –, Faludi Ferenc – és Zrínyi Miklós kiadások, ezek közül is különösen az utolsó. A századfordulón fontos kritikai kiadások jelentek meg Angyal Dávid, Badics Ferenc, Bánóczi József, Havas Adolf, Zoltvány Irén szerkesztésében.
A két világháború közötti szövegkiadások közül ki kell emelni Merényi Oszkár Berzsenyi verseit közreadó kötetét.
1945 után sok kritikai kiadás készült és készül. Ezek közül fontosak: Ady Endre, Arany János, Babits Mihály, Balassi Bálint, Batsányi János, Berzsenyi Dániel, Bessenyei György, Bornemissza Péter, Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Jókai Mór, József Attila, Juhász Gyula, Mikes Kelemen, Mikszáth Kálmán, Petőfi Sándor, Rimay János, Tóth Árpád, Vajda János, Vörösmarty Mihály munkáinak gyűjteményes kötetei; a közeljövőben várható Babits Mihály verseinek, prózai műveinek és levelezésének kritikai kiadása is.
