A szegény kisgyermek panaszai
A szegény kisgyermek panaszai
Első verses- és prózakötetének színvonalával maga sem volt elégedett. Annál maradandóbb s nagyobb sikert aratott A szegény kisgyermek panaszai (1910) című versciklusával, amelyet folytonosan bővítve jelentettek meg új kiadásokban a kiadók. A kötet leglényegesebb mondandójára Németh László mutatott rá: „Ürügy a kisgyermek s egy fölfedező áll mögötte, aki a felnőttség lelki szegénységeiről a költőség gazdagságára, a ’fontosról’ a ’nem fontosra’ fellebbez, s a felület kiáltó jelentéktelensége mögött az örök mozgató erők halk állandóságát keresi.” A ciklusban a gyermek nézőpontjából tekintett a titokzatos, hol ellenséges, hol derűs világra, amelynek szinte minden fontos benyomását sikerült feldolgoznia, élet és halál ellentétébe sűrítve a napi eseményeket.
Hosszú ideig nem sikerült ilyen egységes szemléletű és hangulatú kötetbe foglalnia verseit, bár szinte mindegyik versválogatásában vannak kiemelkedő művek, kiváltképp azok, amelyekben nosztalgikus életérzését fogalmazta meg. A gyermek-ciklus sikere arra ösztönözte, hogy később hasonló felépítésű gyűjteményben örökítse meg a felnőtt férfi magányát, a világgal való elégedetlenségét és sztoikus magatartását. A bús férfi panaszai (1924) című kötetének versei különböző időpontokban születtek, s az emlékezet borongó, nosztalgikus mozgása fogja egybe őket. Kosztolányi szomorú felnőttje befelé forduló személyiség, még egyszer szeretné megidézni tovatűnt, elveszített múltját. E kötetére valamelyes hatással volt a német expresszionizmus, amelyet kiválóan ismert és tolmácsolt. Versfordításait, az „idegen és modern költőket” bemutató antológiáiban adta közre, s ezekkel is nagy hatást tett kora magyar irodalmára, hisz ha szeszélyes válogatásban és néha kicsit hűtlenül is, de addig jórészt alig ismert alkotókat hódított meg a magyar olvasók számára.
