Ragadozók, dögevők
Ragadozók, dögevők
A gyertyános-tölgyesek talajszintjének fajgazdagsága olyan termőhelyi tényezőktől függ, mint amilyen a talaj nedvessége, a termőréteg vastagsága, a sziklás-köves aljzat, illetőleg a táplálékellátottság. A nagy futóbogarak jelenléte mindenekelőtt attól függ, milyen mennyiségben fordulnak elő azok a csigák, amelyek fő táplálékukat képezik. Hűvös, nyirkos gyertyános-tölgyesekben sok a nagy termetű futóbogár, amilyen pl. az országosan elterjedt és gyakori fajok közül a bőrfutrinka (Carabus coriaceus), a kék futrinka (C. violaceus), a ligeti futrinka (C. nemoralis), az aranypettyes futrinka (C. hortensis) és a rezes futrinka (C. ullrichi). Korhadó fatörzsekben találhatjuk a hát-hasi irányban erősen lapított testű, díszes szárnyfedő-domborzatú lapos kékfutrinkát (Carabus intricatus). Főleg a Dunántúli-középhegység gyertyános-tölgyeseiben helyenként nem ritka a többnyire rezes-aranyos, néha kékes-fekete alapszínű változó futrinka (Carabus scheidleri), amelynek nálunk több földrajzi alfaja él. A fenti nagy termetű fajokon kívül még jelentős számú, kisebb testméretű futóbogárfaj is benépesíti gyertyános-tölgyeseink talajszintjét. Igen változatos életmódúak. Jellegzetesen lapított testűek, széles négyszögletes előtorúak a szélesfutó (Abax) fajok, pl. A parallelepiedus, A. carinatus, A. ovalis. Jellegzetesen erdőlakó a gyászfutó- (Pterostichus) fajok többsége is, amilyenek pl. a gyertyános-tölgyesekben gyakori feketelábú gyászfutó (Pt. metallicus). Veszély esetén, sistergő hang kíséretében maró váladékot lövell ki a fekete színű tüzérbogár (Aptinus bombarda).
Részben ragadozó, részben dögevő életmódúak a holyvák (Staphylinidae), amelyek rövid szárnyfedőjűek, hátsó szárnyuk ez alá van behajtogatva. Gyertyános-tölgyesekben sokfelé gyakori a nagy termetű, széles testű büdös holyva (Ocypusolens) és a fémesen csillogó kék holyva (O. ophthalmicus). Néhány holyvafajt főleg moha alatt vagy a nyirkosabb avarban találunk meg, ilyen pl. a nagy avarholyva (Othius punctulatus) és a bronzos holyva (Xantholinus linearis), míg mások erdei gombákban fejlődnek, pl. a fekete-vörös gombaholyva (Oxcyporus rufus).
