Hegyvidékek lakója
Hegyvidékek lakója
Az előző két fajnál jóval ritkább, csak magasabb fekvésű hegységeinkben, így az Északi-középhegységben és a Bakonyban él az alpesi gőte (Triturus alpestris), amely nevéhez méltóan jóval gyakoribb az Alpok és a Kárpátok láncainak vízi környezetében. A hímek és a nőstények színűkben jól megfigyelhetően eltérnek egymástól, a hímek alapszíne kékesszürke, a nőstények barnásabbak, a hímek hátán végigfutó alacsony (2-3 mm-es) taraj fekete és ezüstfehér foltokkal tarkított, alulról gyönyörű kék csík határolja. Mindkét nem hasoldala élénk, folttalan narancssárga vagy tűzpiros. Az alpesi gőte nem nő meg túl nagyra, teljes hossza a farkával együtt 10–12 cm között változik.
Hegyvidéki élőhelyének megfelelően csak április vége felé jön elő a téli rejtekhelyéből, ezután azonnal felkeresi a kisebb állóvizeket, vízzel telt gödröket, ahol a párzás után egyesével lerakja a nőstény a petéit. Egy-egy alkalmas tavacskában, például a Bükk hegységben Jávorkút környékén, százával bukkanhatunk tavasszal a sürgölődő alpesi gőtékre, dolguk végeztével azonban csakhamar elhagyják a vizet, és a nyirkos avarban, moha közt folytatják szárazföldi életüket. A foltos szalamandrához hasonló környezetben lehet rájuk találni, de attól hengeres, szalamandraszerű megjelenésük ellenére is a sárga foltok híján könnyen elkülöníthetők.
Az alpesi gőte a háborítatlan hegyvidéki állóvizek lassú eltűnésével egyre csökkenőben van, ezért még meglévő állományai szigorúan védettek. Rendkívül érzékeny a tiszta víz elszennyeződésére, így az ilyen élőhelyek állapota romlásának jelzésére is kiválóan alkalmas.
