Paleogén rétegtan és ősföldrajz (Nagymarosy András)
Paleogén rétegtan és ősföldrajz
(Nagymarosy András)
(Nagymarosy András)
A mezozoikum és a harmadidőszak határának nagy kihalása – amely elsősorban az állatvilág fejlődésére volt kihatással – mintegy bevezeti a mai értelemben vett kárpát-pannon térség kialakulását. A mezozoikumban létrejött nagy kőzetlemeztömbök gyors abszolút és jelentős relatív mozgással közelítenek mai helyükre, amit az ősföldrajzi környezet és az élővilág gyors változása is tükröz.
A mezozoikum végét világszerte hatalmas kihalási hullám – a földtörténet második legnagyobb kihalása – jelzi: a tengeri és részben a szárazföldi élővilág mintegy 25%-a eltűnik. A mészvázú nannoplankton (törpeplankton) együttesekből 4 faj, a planktonforaminiferák (vízben lebegő mészvázú egysejtűek) közül egyetlen nemzetség élte túl a katasztrófát. A nagyobb testű tengeri állatok közül teljesen eltűntek a zátonyépítő rudista kagylók, a lábasfejű ammoniteszek és belemniteszek, de a pleiosaurusok és ichthyosaurosok is. A szárazföldeken közismert a dinosaurusok teljes kihalása a repülő életmódhoz adaptálódott pterosauriákkal együtt. Meglepő módon a szárazföldi növényvilág fejlődését a kihalás nem befolyásolta jelentősen.
A harmadidőszak korbeosztása
Ősföldrajzi helyzet a paleocénban és eocénban
A Paratethys
A kontinentális kilökődés
