Tavak és tengerek üledékei (Szakmány György–Józsa Sándor)
Tavak és tengerek üledékei
(Szakmány György–Józsa Sándor)
(Szakmány György–Józsa Sándor)
Magyarország felszínen található kőzeteinek több mint 90%-a üledékes eredetű. Az Alföld és a Kisalföld területén a talajtakaró alatt – a folyómedrek kavicsanyagát leszámítva – több kilométer vastagságban agyagos-homokos üledékek vannak, s hegységeink közül is jónéhány szinte kizárólag üledékes kőzetből áll. E képződmények tavi-tengeri környezetben jöttek létre. A sekélytengervíz karbonátos üledékei gyorsan képződnek. A mélytengerekben ellenben lassú az üledékképződés, itt főleg agyag halmozódik fel.
Az egykori mocsarak maradványait szénbányáink rétegsoraiban vizsgálhatjuk. A szén képződése ugyanis mocsári körülmények között megy végbe, ahol a partot finomszemű, vízzel átitatott aleuritos-agyagos laza üledék építi fel. Ez általában nagyon finoman rétegzett, laminált szerkezetű. A nagy esők után a mocsárhoz látogató állatok számos nyomot hagynak benne, amelyek az iszap kiszáradásakor megmaradnak. Amennyiben a lábnyomos felszínt – egy későbbi elöntés során – maradandóan betemeti az áramlás által behozott finomszemcsés anyag, a lábnyomok hosszú évmilliókig megmaradhatnak. A pécsszabolcsi feketekőszén-külfejtésben ilyen szerencsés körülmények sorozatának köszönhetően őrződtek meg az alsó-jura mocsár partján szaladgáló dinoszauruszok nyomai. A fekete laminites aleurolit réteglapjain szépen kirajzolódnak a három- vagy ötujjú lábnyomok.
