MINISZTERI ÉRTEKEZLETEK BÉCSBEN.
230MINISZTERI ÉRTEKEZLETEK BÉCSBEN.
(Lónyay Menyhért naplójából.)
Bécs, 1867. szeptember 13.
Jókor jöttem be a városba. Festeticset kivéve, itt találtam valamennyi minisztert. Röviden végeztem velök; az egyezményt elfogadták egyhangulag. Egyedül Horváth volt, a ki méltányolta az általam eszközölt eredményt.
Ezután kezdődött a hosszas vita, telve pillanatnyi ingadozásokkal, a Kossuth levelei kérdésében.* Ezen ingadozás átment az aradi tüntetések eltiltásának kérdésére is. Szegény Horváth Bódinak elég baja volt a szerkezettel, melyet Andrássy gyakran kiforgatott és igazitott. Horváth és én azt is ki akartuk mondatni, hogy a honvédegyletek csak mint segélyző egyletek állhatnak fönn, s akkor is nem mint kizárólagos honvédegyletek, s csak azután, miután alapszabályaikat fölterjesztették és czéljukat bevallották.**
E tárgyat ezen kötetnek 241-dik és következő lapjain «A hevesi ügy» czímű fejezet ismerteti.
Az alkotmány visszaállítása után föltámadtak az 1861-ben alakult honvédegyletek; ujak is keletkeztek, s juliusban központi gyülést tartottak Pesten, s október 6-dikára, az 1849-diki vérengzések évnapjára, találkozót adtak egymásnak Aradra.
Wenckheim Béla b. belügyminiszter Budán 1867. szeptember 14-dikén az aradi gyülés tárgyában az összes törvényhatóságokhoz rendeletet bocsátott ki: «Nem ismeri ugyan a kormány ezen gyülés czélját, miután az egylet, mely azt elhatározá, erről hozzá jelentést nem tett, sem pedig alapszabályait, melyekből az egylet föladatát megismerhette volna, hozzá eddigelé be nem küldötte; de bármi legyen is a kitűzött aradi gyűlés czélja, már maga a hely és az idő, a melyre az kitűzetett, annak olynemű tüntetés szinét kölcsönzik, mely a régi sebeket ujra feltéphetné, a kölcsönös bizalmat megingathatná, s könnyen ellentüntetésekre szolgáltathatna okot.» A kormány ennélfogva megtiltja az aradi gyűlés megtartását.
Átalában el lehet mondani, hogy erélytelen a mi miniszteriumunk. Andrássy, a ki mindig erélyről, üstökmegragadásról, elseprésről, elfujásról beszél, midőn cselekedni kell, megáll és jól esik neki, ha valamit halogathat. Másik hibája, hogy nem administrativ tehetség.
231A jó és derék Pepi mindig végletekben jár, vagy mindent szépnek, vagy mindent feketének lát.
Wenckheim nem administrativ capacitás, készséggel cselekszik, de nem eléggé önálló. Államtitkárja, Szlávy, pedig túlságosan szereti a kényelmet. Tóth Vilmos hoz ezen miniszteriumba egy kis életet.
Gorove correct nézeteiben, nem ijed meg a maga árnyékától, de nem hatol keresztűl nézeteivel. Mikó még nyugalmasabb.
Bódi erélyesen beszél, szépen ir, legtovább lát, fáradhatatlanul munkás, becsületes ember. A sajtó-ügyben sokat mulasztott, nem tud ő sem gyorsan organisálni.
Gyula sokszor geniális, szép itélő tehetségű, diplomatiai készültségű férfiu, erkölcsi bátorsággal, kivált fölfelé – de rossz elnök és habozó munkaerő.
Midőn Wenckheim már indulófélben volt, Andrássy még akkor is habozott, nem kellene-e a Kossuth iránti rendelettel még vagy nyolcz napig temporisálni. Én forciroztam a gyors elhatározást és közzétételt. Erős lépés mindkettő, de, azt hiszem, szükséges föl és lefelé.
Ugyancsak ma volt Beustnál miniszteri értekezlet. Jelen voltak Beust és Becke, Andrássy és én. Becke olvasta a conventiót, Beust alig hallgatott oda, esze bizonyosan máson járt. Aláirtuk.
