orr
orr: a lélegzés és a szaglás szerve (Ám 4,10); ezért aki valamitől undorodik, annak a héb.-ben ’kijön az orrán’ az, ami undort kelt benne (vö. Szám 11,20). Az élőlénynek (éltető) lehelet van az ~ában (pl. Iz 2,22; Jób 27,3); az embernek Isten leheli az éltető leheletet az ~ába, azaz Ő adja neki az életet (Ter 2,7; vö. Jób 27,3; 33,4; 34,14 kk.; Zsolt 104,29 kk.; ® emberi lélek, ® lélek); a király, aki védi alattvalói életét, lehelet a nép ~ában (Siral 4,20). A harag kihat a lélegzésre, így az ~ra is; ezért mondták a héb.-ben, hogy aki haragszik, türelmetlen, az ’rövid lélegzetű’, vagyis kapkodja a levegőt (vö. Kiv 6,9; Szám 21,5; Mik 2,7), ill. ’rövid orrú’ (vö. Péld 14,29; 16,32), v. hogy ’tüzel, izzik’ a lélegzete (vö. Ez 3,14), ill. az ~a (vö. Ter 39,19; 44,18; Kiv 4,14 stb.). Így érthető, hogy a héb. megfelelő (af = orr) egyszersmind ’harag’ jelentést is hordoz (MTörv 9,19; 2Kir 24,20; Péld 21,14 stb.). Ugyanakkor a türelmes a héb.-ben ’hosszú lélegzetű’ (vö. pl. Préd 7,8), ill. ’hosszú orrú’ (vö. Péld 14,29; 15,18; 16,32 stb.). A kevélynek ’fenn van az ~a’ (Zsolt 10,4: a héb. eredetiben), ill. a ’lélegzete’ (Préd 7,8; Péld 16,18: a héb. eredetiben).
