Népdalok.

Full text search

Népdalok.
Legértékesebb és legdúsabb szellemi kincse a szatmármegyei magyar népnek a népdalai. Az ország egyetlen vármegyéjében sem dalolnak többet, mint itt. Népdalaikat ugyan nem jellemzi erős helyi szinezet, sem különösebb eredeti zománcz. Faluban élő népnek meglehetősen egyszerü, sima népköltése van, melyet erősen veszélyeztet a felülről jövő daltermés. A saját tulajdonuk is középfokon álló minőség. Nincsenek nagyértékü műdarabok s bizony elég sok a selejtes. 273E sorok írója összegyűjtötte Szatmár vármegye dalait s több ezernyi dalt jegyzett le, a melyek közül egész kötetre valót lehetett kiválogatni, mint a melyek ismeretlenek az ország többi részében. De az egész között igen kevés van, a melyet valami különös, sajátságos eredeti szépségéről lehetne kiemelni. Nem is egyes műremekek adják meg a gyűjtemény becsét, hanem az a gazdagság, a melyben buzog a dalforrás. A szatmári fiatalság, végig az egész megyén, folyton és jókedvvel dalol. Az ecsedi láp környéke, a Tiszahát, a Turhát, az Érmellék, a Nyirség mind daltól zeng. Gacsályban, Nyirmeggyesen, Irinyben, Nagypaládon, Magosligeten, mindenfelé találni „nótafákat” a kik egysorjában két-háromszáz dalt tudnak végig elmondani, s aratáskor, töréskor, dörzsölőben, fonóban, reggeltől-estig és estétől világos kivirradtig szól a nóta, napról napra, hétről-hétre, akár ismétlés nélkül. Egyik átfolyik a másikba, a mely ujabbnak első akkordját csendíti meg. Mint a hullám gyűrűzik elő a sok dal. És mennyi apró megfigyelés, mennyi érzés, mennyi gondolat, a nép egyszerü lelkének mennyi ereje és nemessége csillog bennük. Mintha egy ember volna a nép, mely ezernyi helyzetében, ezernyi lelki állapotában adna hangulatának kifejezést. Végig kisérhetjük a szerelem sóvárgó vágyától a legelső szerelemérzéstől a lelki állapotok végtelen fokozatain; elleshetjük abban a pillanatban, mikor még maga sem tudja mi a baja, de kitárja rezgő szívét előttünk, mikor már eped, de párja még nem érti szavát:
Kerek az én kötőm alja, – Szólok hozzá, meg se hallja, – Meg se hallja, az a legény, – De sok búval is élek én. –
Csak sóhajtok, csak epedek, – A lelkem halálos beteg, – Hej minek is a szerelem, – Ha ily csúful bánik velem.
De mi meghalljuk amott a faluvégén a legény nótáját is, a ki éppen olyan lelkiállapotban dalol, mint a lányka:
Lehullott a tubarózsa virága, – Kimennék én szántani az ugarra. – Szántanék én, el is vetném a magot, – Csak azt tudnám, rózsám érted fáradok.
Eljön az idő, mikor megérti egymást a két szív, egybeforr, egybeolvad s önbizalommal dalolja oda a legény a lánynak:
Azt hogy szerettelek, mondd ki – Bátran, ha kérdi valaki, – De azután mást ne szeress, – Több szeretőt el ne temess.
Mert gyűlnek az akadályok:
Fáj a szivem, fáj a szerelmedért, – Hát a tied fáj-e az enyimért – Hogyne fájna mikor majd meghasad, – Szeretnélek babám, de nem szabad.
Hej, mert kemény szívű az édesanyám, nem látja szívesen itt a rózsámat, azért hát:
Ződ a kökény, ha megérik, fekete, – Kedves rózsám ne jőjj hozzám többet te, – Nincsen annyi hajadszála tenéked, – Ahányszor megszidott anyám teérted.
Csak legalább a pletyka ne szólna bele a két szív dolgába, de mikor olyan igaz, hogy:
Hideg sincsen, mégis befagyott a tó, – Szeretőm sincs, mégis rólam jár a szó, – Hátha még én szeretőt is tartanék, – Egész világ rólam tenné a törvényt.
Bizony, ha aztán kiderül a szerető, akkor aztán dalolhatja is, hogy:
Sok az irigy a faluba, – Öt-hat áll minden kapuba, – Mind én rólam hajtja a szót, – Magam felől nem hallok jót.
Hogyne, mikor szegény a legény, annyira, hogy utóljára maga is elbúsul:
Kis házikóm, alacsony a teteje, – A szegénység kicsapott már belőle, – Szegény vagyok engem babám ne szeress, – Nincs egyebem, a mit két kezem keres.
Egyszer aztán befejeződik a regény. Akármi volt az oka, de itt az örökös szakitás percze.
A hodosi nagy toronyba, – Kilenczet ütött az óra, – Nem ütött a nékem jóra, – Áll a babám kézfogója.
Faluhosszat zeng a nóta a menyasszonynak:
Szép a rozmaringszál bokorba, – Ha megkötik gyöngykoszorúba, – Felteszik a kis lány fejére, – Ugy kisérik az esketőre.
Ha már menyasszonynak beálltál, – Kedves szüleidtől megváltál, – Jól viseljed asszonyságidat, – Meg ne szomorítsad párodat.
274Itt nincs hely, hogy sorra végigkisérjük a regényt, a regényeket, a sok-sok szerelmi drámát, a melyeknek egy-egy kimagasló mozzanatáról hírt adnak e dalok, de az az egy szent való, hogy nem lehet kivánnunk tisztább, igazabb tükröt, a melyen belássunk a magyar szív titkos műhelyébe, mint e népdalok.
És Szatmármegye népének nagy dicsősége lesz az a kötet, mely e daloknak gyűjteményét adja, mert a legtisztább, legigazibb, legnemesebb magyar lélekre vetnek művészi világítást.
***

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi