olaj
olaj: Az ® olajfa terméséből, az ® olajbogyóból nyerik. A legfinomabb ~at a mozsárban összezúzott, majd kosárban kő súlya alá helyezett ~bogyók adják. Az ~ nyerésének ez a legősibb módja, ezért a kultuszban is ez maradt szokásban. Kevésbé jó minőségű ~at sajtóban taposással nyertek (Mik 6,15; Jób 24,11; 29,6). Az ~malom, ill. az ~prés vsz. csak a hellenista korban vált ismertté; ebből az időből régészetileg igazolható, de a Bibliából nem lehet egyértelműen kimutatni. Az ~at korsókban (1Kir 17,12 kk.; 2Kir 4,2 kk) v. kisebb mennyiségben ~osszaruban (1Sám 16,1; 1Kir 1,39), ill. alabástrom edényben (Mt 26,7) tartották. A zúzott ~bogyóból nyert, legfinomabb ~at csaknem mind kultikus célra tartották fenn: a szt. sátorban és a Templomban a ® mécsesekbe tették (Kiv 27,20; Lev 24,2), fölkenéshez (® megkenés) használták és a napi égőáldozathoz adták hozzá (Kiv 29,40 kk.). A sajtolt ~jal ételt készítettek, a bőrüket kenték, sebet és daganatot kezeltek, világítottak. Végül fontos árucikk volt az ~, amelyet külföldre szállítottak (1Kir 5,25; Ezd 3,7; Ez 27,17; Oz 12,2). Szamariában a királyi palota feltárásakor találtak ® osztrakonokat ezzel a felirattal: ’tisztított olaj’. Kumránban 6. hó 22-én ~ ünnepet tartottak; a ® Templomtekercs is említ ilyet. Az ~ból való jóslásra nézve ® kehely, ® pohár.
139. Olajprés és olajmalom
