türelem
türelem, hosszantűrés, béketűrés: I. A Bibliában Isten egyik fő tulajdonsága, amelynek birtokában Isten visszafogja ® haragját és vár az ® ítélettel, így időt hagy a bűnösnek a bűnbánatra és a megtérésre (Kiv 34,6; Szám 14,18; Bölcs 15,1 kk.: LXX; Sir 18,11; Róm 2,4; 3,25; 9,22; 1Pét 3,20; 2Pét 3,9; vö. Lk 18,7). – II. Az ember tulajdonságaként. A) Az ÓSz-ben a ~ az okosság jele (Péld 14,29; 19,11). A ~ gyakran szelídséggel párosul (25,15), és föltétele a békés együttélésnek (15,18; 16,32). A béketűrés felülmúlja a harcban tanúsított bátorságot, sőt a győzelmet is (16,32), de elsősorban megpróbáltatás idején kell türelmesnek bizonyulni (Sir 2,4–5). – B) Az ÚSz-ben Pál ap. ~re buzdítja a keresztényeket (Ef 4,1 kk.; Kol 3,12 kk.) és munkatársait, ill tanítványait (Tit 2,2; 1Tim 6,11; 2Tim 3,11; 4,2). Az Egyh. belső egysége is megköveteli a türelmet, ezért az erénykatalógusok ismételten a keresztények figyelmébe ajánlják. A türelmet az új ember a Lélek adományaként, a Lélek gyümölcseként (Gal 5,22; vö. 1QS IV,3), karizmatikus erényként (Kol 3,12; vö. 2Kor 6,6) birtokolja; a szeretet egyik fő jellemzője (1Kor 13,4); egyszersmind nagylelkűséget is föltételez, hiszen a ~ részben más emberek elviselésében nyilvánul meg, egészen a saját jogainkról való lemondásig; ilyen fokban a keresztény ® remény teszi rá képessé az embert; a szelídséggel és az alázattal is szoros kapcsolatban van a ~ (vö. Gal 5,23; Ef 4,2; Kol 3,12). Másfelől a bajban és a szenvedésben, amely előbb v. utóbb utoléri az embert, türelmet kell tanúsítani, ill. tanulni (Róm 5,3 kk.; 15,4). ® állhatatosság. – Jak 5,7–11: a ~ nagy példaképei a földműves, a próf.-k és ® Jób, ugyanakkor a Zsid 6,12 Ábrahámot állítja elénk például.
