York
York3 – Richard Plantagenet (1411–1460), Cambridge fia, York1 unokája, utóbb ~ hercege, a VI. Henrik című háromrészes krónikás színmű egyik legfőbb szereplője. Apját árulás vádjával lefejezték; ezt Somerset1 egyszer ~ arcába vágta (eme szóváltás alkalmával tűzték ki először a vörös és a fehér rózsát). A megsértett ~ haldokló nagybátyjától, Edmund Mortimer2től megtudta, hogy apja azért halt meg, mert a Mortimerek jogáért szállt harcba, és hogy ő anyja, Anne Mortimer révén III. Edwárd harmadik fiának a leszármazottja, így trónigénye megelőzi a negyedik ágból való Bolingbroke1 (IV. Henrik) révén erőszakkal trónra került Lancaster-házét. Gloster2 közbenjárására a király visszaállította ~ hercegi jogait; az újdonsült herceg a francia hadszíntérre vonult, és sikeresen harcolt, ő fogta el Jeanne d'Arcot is (ez ugyan a történelmi tényeknek nem felel meg), Somerset1tel való viszálykodása azonban a derék Talbot1 bukását és Bordeaux elvesztését okozta. Jótevője, Gloster2 az ő hatalmi törekvéseinek ugyancsak útjában állt, ezért megbuktatásában maga is közrejátszott, bár még annál is fontosabbnak tartotta a túlságosan felkapaszkodott Suffolk1 eltávolítását. Megnyerte párthíveiül Salisbury4t és Warwick2ot, utóbbinak a húgát is feleségül vette. Míg ő Írországban járt egy zendülés elfojtása céljával, ügynöke, Jack Cade tőle felbiztatva lázadást támasztott, de ezt leverték a királyhoz hű csapatok. Ekkor Warwick támogatásával a herceg csatát nyert Saint Albansnál, s Henriket rákényszerítették, hogy bántatlansága fejében a fia helyett ~ot nyilvánítsa utódjának. Fiai (a későbbi IV. Edwárd és III. Richárd) ösztökélésére ~ úgy döntött, hogy esküje ellenére a király ellen támad, de a harcias királyné, Margit nagy sereget gyűjtött, és Wakefield mellett szétverte ~ hadát. A herceg élve esett a bosszúszomjas asszony kezébe, aki előbb a fiának, Rutlandnak vérétől gőzölgő kendőt vágta az arcába, majd papírkoronát nyomott a fejébe, és saját kezével döfte le. – A York-ház ~ személyében lépett fel először nyíltan a három nemzedéke uralkodó Lancaster-dinasztia ellen, s bár a főúri frakciók torzsalkodására korábban is volt számos példa, a miatta kitört és a halála után is folyton kiújuló trónharcok három évtizedre csatatérré tették Angliát („a Rózsák háborúja”). A herceg jelleme ellentétes vonások keveréke; büszke, bátor és célratörő, de a trón utáni mániákus vágyában lénye nemesebb vonásait egyre inkább feladja, a célért aljas hálátlanságra és hitszegésre képes, nemzete ügyét cserbenhagyja, a csőcseléket lázítja a király ellen. A hatalom koncán marakodó főuri hiénák falkájából mindenképp kiemelkedik, nagyformátumú ember, aki méltó ellenfélre csak a démoni lelkületű királynéban akad, s az egyben a végzete is lesz. 
[D2]
)
[D2]
