építőmunkás, építőipari munkás

Full text search

építőmunkás, építőipari munkás: különféle rendeltetésű építmények (lakó- és középület, üzem, közlekedési berendezés stb.) készítését végző bérmunkás. A termelés kezdetlegesebb szintjén az építés az emberek otthoni tevékenységének körébe tartozik ( népi építkezés); a szak- és segédmunka különválása, a különféle építőközösségek kialakulása elsősorban a városokban már az ókortól kimutatható; a feudalizmus korában a céhek a nemzetközi vándormunka és a kisvállalkozás keretévé váltak, de falun és mezővároson a kézműves a legutóbbi ideig megtartotta kapcsolatát a földdel és a parasztságnak dolgozott. A tőkés vállalkozás időszakában a kézműves fokozatosan vándormunkássá lett, hasonlóképpen az építőipari segéd- és betanított munkás is, a termelő és a fogyasztó közé beékelődő vállalkozó fogadta fel őket meghatározott időtartamra. Részben ennek hatására alakult át a falusi-mezővárosi építőmunka is, elkülönült a mindjobban szakosodó falverők, vályogvetők és a munkájukhoz kapcsolódó hivatásos tapasztók típusa, a téglaverők pedig részben családi, részben üzemi keretek között, tehát téglagyári munkásokként tevékenykedtek. A tőkés vállalkozás kiterjedésével egyes építőipari ágazatok, azokon belül pedig a szak-, betanított és segédmunka éles elkülönülése figyelhető meg. Az üzemszerűen végzett munka zárt üzemi kereteken kívül történik, az egy munkahelyen tevékenykedő munkásoktól a legteljesebb együttműködést kívánja meg. A hagyományos építőközösségek, céhek, az újkori bandák helyett a szakképzettség szerinti szigorú és szinte áthághatatlan munkaköri beosztás uralkodik, melyben a szakmunkások (ács, asztalos, bádogos, kőfaragó, kőműves, szerelő, szobafestő, tetőfedő stb.) keresete és öntudata magasan felette áll a betanított (állványozó, cserepező, kövező, kubikos stb.) és főként a legfalusibb segédmunkásokénak (anyagmozgató, habarcskészítő, malterhordó stb.); különösen a nők voltak kiszolgáltatott helyzetben. Az építkezések fellendülése és visszaesése elsősorban az utóbbi kétlaki ( kétlakiság), felemás helyzetű munkásokat érintette. Nagyobb ipari központok, főként a főváros környékének viszonylagosan túlnépesült falvaiból kerültek ki az építkezéseken dolgozó napszámosok ( napszámosmunka) nagy tömegei: a közelebb lakók naponta, a távolabbiak hetenként jártak haza; igyekeztek a lokális és a vérségi kapcsolatokat megtartani, ezzel együtt sokáig nyelvjárásukat, viseletüket és szokásaikat is, mindezek a hagyományok a szakmunkások állandó gúnyolódásának valóságos céltáblái voltak. Idők folyamán fokozatosan munkásokká váltak, vagy a munkanélküliség visszakergette őket a mezőgazdaságba, esetleg másfajta iparágba. Az építőipari betanított és segédmunkásság egyike volt a legsűrűbben cserélődő, legvegyesebb és sokszor a leggyengébb munkaerkölcsű foglalkozásoknak. Ennek ellenére az építőmunkás pl. a famunkásnál jóval, közelebb áll az igazi ipari munkáshoz, részt vett mozgalmaiban: hazánkban a századforduló után a vas- és fémmunkásság mellett éppen az építőmunkásság volt a baloldali mozgalmak zászlóvivője. ( még: baráber, rakodómunkás, útmunkás, vándormunkás) – Irod. Katona Imre: Átmeneti bérmunkaformák (A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, 1848–1914, II., szerk. Szabó István.. Bp., 1965).
Katona Imre

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi