Borok
Borok
Már az Árpád-házi királyok is kiváltságokkal és adómentességgel ösztönözték azokat, akik hajlandók voltak szőlőtelepítésre. IV. Béla Tokaj-Hegyaljára olasz földműveseket telepített, s ezeknek a mesterembereknek az emlékét őrzi máig is az Olaszliszka és Bodrogolaszi helységnév. Az Anjouk idejében a bor már komoly exportcikk, s szállítanak a lengyel, német és cseh területekre. Zsigmond a német tartományokba irányuló borkivitelt szorgalmazza. Mátyás mintegy tízéves adómentességgel serkenti a műveletlen földek szőlővel való betelepítőit. Ebben az időben lett kitűnő borvidékké a Szerémség, s szerepét Tokaj-Hegyalja csak később, a 16. században vette át.
Nagy Frigyes már gyógyszerként fogyasztotta a tokajit, hiszen a tudorok szerint "e bor meggyógyítja a negyednapos hideglelést, enyhíti a főfájást, s talpra állítja a félig-meddig haldoklót is, és különösen estve bevéve sokat használ a szaporaságra". A tokaji szőlők akkor kezdtek egyre jobb nedűt eredményezni, amikor úgy 1560 táján hármas árkolással kezdték művelni, és a szüretet késő őszre halasztották. A gazdaságtörténészek szerint az itteni gazdálkodók valamikor a 17. század közepén kezdték meg az aszúszőlő kiválogatását, "s miután olyan lett, mint a csurgatott méz, jóféle mustot öntöttek rá". (Talán XIV. Lajos udvarában kapta a ma már szállóigéként ismert "borok királya" megjelölést a tokaji, míg a zirci apátság levéltárában feltárt egyik okirat azt sejteti, hogy a somlai – somlói – bor volt a királyok bora, de gyógyhatásáról volt híres a villányi oportó is, tehát e királyi rangokért több bor vetélkedhet.) A 16. század második felében a törökök támogatásával bejövő rácok hozták magukkal a kadarkát, amely szintén híres borfajta lett.
1593-ban a csak Lengyelországba szállított hegyaljai borok mennyisége 87 ezer liter volt, s a következő évben ez tovább növekedett 259 ezer literre. A magyar bor tehát kitűnő exportcikk volt, hiszen az ezt követő években évente átlagosan 200 ezer litert szállítottak Lengyelországba, de 1600-ban például 374 ezer litert, 1603-ban pedig 502 ezer litert. Az orosz nemesség körében úgy 1606-tól kezdődően volt kedvelt e bor, amikor is Mniszek sandomiri vajda harminc hordó magyar bort vitt magával Moszkvába leánya menyegzőjére.
I. Péter uralkodásának éveiben a cár borvásárló küldöttséget indított útjára, ide Hegyaljára, s útlevelükben, amelyet az uralkodó saját kezű aláírásával látott el, egyebek között ez olvasható: "Magyarországra utaznak abból a célból, hogy szükségletünkre 300 hordó magyar bort vásároljanak; 10 000 rubel értékű szibériai árut visznek magukkal; megparancsoljuk, hogy oda- s visszaútjuk során senki őket ne akadályozza". A borvásárlók elsősorban prémekért és szőrmékért óhajtottak bort kapni, amit azután Lengyelországon keresztül, s a Visztula igénybevételével juttattak volna el Oroszországba. Ezeket az ügyleteket nem volt könnyű megszervezni, s ezért is alakíttatott meg az 1730-as években a tokaji Orosz Borvásárló Bizottság, amely 1798-ig állt fenn, s próbálta az akadályokat elgördíteni az Oroszországba gördítendő hordók elől. A cár sokat tudott a magyar borról, mert egy helyütt ő maga jegyezte fel, hogy a tokaji "esszencia, mely magából az aszúszemből folyik, pénzért meg sem szerezhető, csak az előkelő, gazdag emberektől kapható – barátságból".
Érdekes az a korábbi, 1565-ös adat is, amely szerint egy elzászi generális Tokaj-Hegyaljáról szőlővesszőket vitt hazájába, s ott azok meg is eredtek, s az abból származó borfajtát ma is Tokay d'Alsace néven ismerik. (Ugyanezt a csodát ismételte meg a 19. században az amerikai kontinens egy részén a kaliforniai szőlőművelés atyja, Haraszthy Ágoston, akiről az agyak elrablásáról szóló fejezetben olvashatnak.)
