A NYELV EREDETE (Horváth Katalin)

Full text search

A NYELV EREDETE
(Horváth Katalin)
A beszéd képessége és az artikulált (tagolt) nyelv az ember legsajátabb tulajdona: a nyelv teszi az embert emberré, különbözteti meg egyértelműen minden más élőlénytől, mivel lényegét tekintve különbözik az állati kommunikáció bármely formájától. Ez a különbség mindenekelőtt az emberi nyelvek valóságábrázoló funkciójában mutatkozik meg.
Századunk elején Karl Bühler német pszichológus és nyelvész a nyelv funkciói közül kiemeli a három leglényegesebbet: a nyelv 1. önkifejező, 2. felhívó (felszólító) és 3. valóságmegjelenítő, ábrázoló szerepét.
Az önkifejező és a felhívó funkció már az állati hangadásnál is megfigyelhető. Gondoljunk csak a külvilág jelenségeire reagáló érzelmi, indulati hangadások, mozdulatok állandó, véges készletére! Ezek betölthetik bizonyos – fajra jellemző – viselkedéseket kiváltó jelzések szerepét is. A nyelv lényegi – az állati (cselekvés-)kiváltóktól minőségileg különböző – valóságábrázoló funkciója szoros összefüggésben van a fogalmi gondolkodással. Az emberi nyelvek e funkció birtokában képesek a tényállásokat a fogalmak kapcsolatain keresztül, általánossá redukálva megjeleníteni. „Az emberi nyelv lényegéhez akkor jutunk közel – írja Edward Sapir amerikai nyelvész –, ha a nyelvet ama törekvés vokális megvalósulásának tekintjük, amelynek célja a valóság szimbolikus megragadása.” Éppen kognitív (a megismerésben betöltött) szerepe révén válik a nyelv a kommunikáció hatékony eszközévé is.

Wilhelm von Humboldt (1767–1835)

A modern ember eredetének két elmélete
A több ezer emberi nyelv sokfélesége ellenére a nyelv elvont fogalma – az általános nyelvészet tárgya – hasznos absztrakciónak bizonyult, hiszen a nyelvek alapvető egyezéseket mutatnak fel: azonosak funkcióikban és felépítésük (szerkezetük) lényeges vonásaiban. A nyelv, azaz a nyelvet alkotó elemek (szavak = jelek) és az elemeket rendező szabályok véges készlete valójában csak a beszédet alkotó végtelen számú mondatban létezik: a közlés mondatokban valósul meg.
A nyelv fizikai megvalósulása, a beszéd azonban pillanatnyi; ha nem rögzíti írás (vagy valamilyen elektromos eszköz), szinte születése pillanatában nyom nélkül megsemmisül. Márpedig – a kutatás mai állása szerint – a nyelv keletkezése és az írás feltalálása között több tízezer év telhetett el (az első írásos emlékek kb. négy-ötezer évesek), s e beláthatatlanul hosszú időszakaszból semmiféle nyelvi emlék nem maradt ránk. A nyelv keletkezésének kutatása már csak e tény miatt is mérhetetlenül nehéz.
A nyelv eredetének problémája mindig is vonzotta, foglalkoztatta az embert. Számtalan megoldási kísérlet történt, egymásnak sokszor szögesen ellentmondó elmélet, hipotézis született a különböző korok és gondolkodók tudásának, világnézetének megfelelően, ám ezek jó része üres spekulációnak bizonyult. Nem csodálkozhatunk ezen, ha figyelembe vesszük, hogy a nyelv eredetének megközelítéséhez nem nyújtanak segítséget az ún. primitív nyelvek vizsgálatából levont következtetések sem. Ezek ugyanis arra utalnak, hogy a primitív népek nyelvrendszerei is az adott közösségben, kultúrában a kifejezés és a kölcsönös érintkezés tökéletes eszközei. „Figyelemre méltó jelenség – írja Humboldt –, hogy talán még soha sem került elő olyan nyelv, amelynek ne lett volna többé-kevésbé teljesen kialakult grammatikája; olyan nyelv pedig, amelyet cseppfolyós állapotában, formáinak létrejövése közben leptünk volna meg, biztosan még soha.” A nyelv eredetének megközelítéséhez hiányzik minden történeti alapunk.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi