IRODALOM ÉS NYELV (Margócsy István)
IRODALOM ÉS NYELV
(Margócsy István)
(Margócsy István)
A 18. század közepéig a magyar irodalmi kultúra – mai szemmel vagy a kortárs Nyugat-Európa oldaláról nézve – erősen archaikus jellegű volt; a modernséget, a szellemében, intézményeiben, jellegében modern irodalmiságot épp e félévszázad hordta ki magából.
Bár a meghatározó folyamatok nagyobb hatóterületen bontakoztak ki, mint amelyet ma irodalomnak tekintünk, leírásuk a mai irodalom kibontakozásának megértéséhez nélkülözhetetlen.
Ebben az időszakban válik véglegessé és lényegében kizárólagossá az irodalomban (ill. a kultúra egészében) a magyar nyelv használata: míg a 18. század első feléig ugyanis jóformán minden író vagy csak latinul, vagy latinul és magyarul ír, s ez az állapot e korszak közepéig is változatlannak mondható (az iskolai oktatás nyelve még jó ideig a latin marad; Kölcsey pl. maga írja, hogy 18 éves koráig jobban fogalmazott latinul, mint magyarul), a korszak végére már csak az számíthat elismerésre, aki alkotásaiban kizárólag a magyart használja.
E nagyszabású váltáshoz hasonló mértékűnek tekinthető az a folyamat, mely a kultúrát s az irodalmat elszakítja az eddig uralkodó egyházi keretektől: a 18. század közepén a könyvtermés nagy része vallásos irodalmat takar, a szerzők túlnyomó hányada szerzetes vagy pap (akár katolikus, akár protestáns), s az irodalmi alkotások problémái is javarészt valláserkölcsi vagy vallásbölcseleti kérdésekkel foglalkoznak. A századfordulóra az irodalom azonban radikális mértékben laicizálódik, s a világi, profán jelleg jóformán kizárólagossá válik minden alkotásban.
Harmadrészt: ebben az időszakban bontakozik ki elsöprő mértékben az irodalom önálló, szépirodalmi jellege: az ezután születő művek levetkezik magukról az eddigi irodalmiság tudományos köntösét, mely elsősorban a tanításra, épületességre koncentrált, s autonóm, esztétikai jellegű struktúrát próbálnak meg kiépíteni. Míg a századközép jeles szerzői tanító költeményekben, elmélkedő jellegű értekezésekben gondolkodtak (pl. a kor valamennyi írójának számottevő tudományos teljesítménye is van, s Bessenyei életművének is csak csekély töredéke szépirodalom), az 1820-as évekre már a poézisnak, az önálló szépirodalomnak figyelhető meg kizárólagos dominanciája.
Az irodalmi élet intézményei
A szépirodalom funkcióváltozása
Klasszicizmus
Szentimentalizmus
Műfordítás vagy eredeti alkotás?
