Tűlevelű erdők rovarvilága
Tűlevelű erdők rovarvilága
A tűlevelű erdők Közép-Európa hegyvidéken a lombos erdők fölötti övezeteket alkotják. Hazánkban csupán ott vannak kiterjedtebb, őshonos fenyvesek, ahol az Alpok hatása érvényesül: Sopron és Kőszeg környékének hegyeiben s az Alpokalján.
Fontos hajtáskártevő az erdeifenyőhajtás-sodrómoly, Erdei fenyvesek rügykártevője az erdeifenyőrügy-sodrólepke
A Zempléni-hegység láncai hiába függenek össze a Kárpátokkal, hiába kifejezetten magas-középhegységi jellegű a Bükk fennsíkja, ezeknek a hegységeknek sincs őshonos tűlevel űerdő-övezete. Alapkőzet által meghatározott (edafikus) tűlevelű erdőt, erdei fenyvest is csak az Alpokalján és a Bakony lábának mészszegény homokján találhatunk (Fenyőfő), bár ennek is jó része a külszíni bányászat áldozatául esett. Ennek a sajátos helyzetnek több oka van.
Ha megvizsgáljuk azt, hogy az utolsó (Würm) jégkorszak alatt és utána milyen volt a Kárpát-medence növényzete, láthatjuk, hogy tűlevelűerdő-állományok mindvégig jelen voltak. Az eljegesedések visszahúzódásával igen gyors ütemű volt a terület beerdősödése. Ennek első fázisa a Kárpát-medencében is a közép-európaihoz sokban hasonló fenyő-nyír fázis volt. Lényeges különbség mutatkozott abban, hogy a tűlevelűek mellett itt a kontinentális klímát jobban elviselő lombos fák (gyertyán, kislevelű hárs, magaskőris, de a kocsányos tölgy is) a Kárpátok ívétől délre kezdettől fogva nagyobb szerepet játszottak. Amikor pedig az éghajlat melegebbre fordult: először a mogyórobokor melegebb-szárazabb, de még erősen kontinentális sztyepp-erdősztyepp klímájával, majd a kiegyenlítettebben meleg elegyes-tölgyes fázissal, a fenyvesek jelentősen visszaszorultak.
Erdei fenyvesek hajtáskártevője a fenyőilonca
