152. AZ ELMULASZTOTT HÉTRŐL
152. AZ ELMULASZTOTT HÉTRŐL
Tovább mint egy hét távol voltam Debrecentől. Hírt is alig hallottam felőle. Egy fővárosi lapban olvastam csupán valamit egy felállítandó múzeum tervéről. De helyi lapot nem olvastam, még a Debreczent sem. Most, mikor hazajöttem, ugyancsak érdeklődöm a hosszú hét eseményei után, hogy belejöhessek a – heti krónika-írásba.
Alig történt bizony valami. A múzeum felállítása is sokára teljesíthető terv.
De hogy is juthassunk múzeumhoz, mikor emléktáblára sem telik. Márpedig a legutóbbi műkedvelő előadásból aligha fog telni. Valamintségesen a Szacsvayék hangverseny-jövedelme sem volt elég alapra egy hangversenykörúthoz. Ezt bizonyosan tudom. Első hangversenyöket Zilahon tartották, de bíz’ azt alaposan elmosta a zápor. Szegény bohém társaság alig tudott tovább utazni. A zápor akkor is szakadt, mikor a vonathoz kikísértem őket. De azért nagy jó kedvük volt. Mindenáron reám akarták ruházni a zilahi jövedelmet… Volt eszem, hogy ne fogadjam el!…
…Szomorú idők járnak különben a vidéken. Legalább odalenn a Szilágyságban. Zápor, jégeső, majdnem minden nap. Az öreg Meszes-hegyről csak úgy rohant le a zuhogó zápor, majdnem elöntve a völgyben a várost.
Szomorúan néztem a jégverte hegyekre. Milyen jó szüretre, milyen jó borokra volt kilátás. Csak volt, a jég elvert mindent.
Arrafelé is aratnak már. Szomorú aratás. Nehéz bajjal vágja a kasza a vadborsótól lefogott búzát, s én, ki szeretem egy kissé a romantikát, egy nótát sem hallottam az arató lányoktól. Sőt – óh, szent romantika – talán még káromkodnak is.
Ilyen az élet ott a vidéken. De erről a nagyvárosban mit sem tudnak. Ábrahám főügyész úr pedig éppen semmit. Ő még a lapok olvasásával is felhagyott, amint hallom. Okosan, főügyész úr! Debrecen magyar város, jó magyar hivatalnokainak is kell lenni! Aki pedig jó magyar, az még most sem igen szokott olvasni. (Nem a főügyész úr buzgólkodik a múzeum felállításán?…) Hanem a szeszkereskedők szaklapját csak olvassa tán a főügyész úr. Abból meríthette azt a rengeteg bölcsességet, mellyel annak idején a szeszüzletet megvédelmezte. Még okosabban! Szesz kell a magyarnak, nem sajtószabadság!!…
Egyébként óh, Debrecen, óh, művészetpártoló, olvasni szerető, szesszel kereskedő Debrecen, mégis nehezen voltam távol tőled.
Itt vagyok, és várom, hogy milyen eseményeket dobsz ki magadból, s miről írhatok majd a hét krónikájában!…
Debreczen 1899. július 12.
Dyb.
