157. ÜNNEPNAPOK
157. ÜNNEPNAPOK
A nagy idők jubileumának vége felé járunk.
A század végén ünneplőbe öltözött a magyar, hogy a megvénült század legszebb korszakát kegyeletes szívvel, lelkesedéssel s illő pompával ülje meg.
Fáj nekünk nagyon, hogy a nagy ünnepen nem úgy vett részt Debrecen városa, ahogy kellett volna, ahogy szerettük volna.
Azokban a nagy időkben dicső szerepe volt. Akkor volt Debrecen a legnagyobb, s akkor érdemelte meg igazán, hogy az ország szívének, hogy a magyarság lelkének nevezzék.
Hogy lett a régi, lelkes Debrecenből a mai közönyös, lelkesedni képtelen Debrecen – nem kutatjuk. Annyi tény, hogy nem csak a hatalom szolgái tették azzá.
A kor betegsége, a fáradtság, kimerültség, apátia Debrecent sem kerülte ki.
Hiába keresünk egy jelt, egy igénytelen emléket, mely a nagy napok nagyszerűségét, jelentőségét juttassa eszünkbe. Egy primitív iparosmunka: a kőoroszlán volt egyedüli emlék, kedden azt is kiszállítják a városból.
Kisvárosok, ismeretlen nevű falvak apró házai közt megtaláljuk a nagy idők emlékét; nálunk nincs semmi jel, amely hirdetné az eljövendő s talán fogékonyabb szívű utódoknak, hogy mi is érdemesek vagyunk a nagy idők vívmányaira, mert emlékezünk!…
Fáj, nagyon fáj ez a szomorú valóság nekünk. Debrecen város nem emelt emléket sem a nagy időknek, sem minden korszak legnagyobb magyarjának: Kossuth Lajosnak…
Néhány lelkes ember a jubileum alkonyán két emlékünnep rendezésén fáradozik. Közel van ez a két ünnep. E hó utolsó napján lesz az egyik, aug. 2-án a másik.
Az első ünnep a szabadságharc dalnoka, a legnagyobb magyar költő halálának félszázados évfordulója, a második a debreceni csata napja lesz.
Szépnek, impozánsnak kell lennie mindkét ünnepélynek, s hogy az legyen, Debrecen közönségétől függ!
Bárcsak felengedne a szíveket borító jég, bárcsak megtörne a dicső múltat feledő közöny, s egy szívvel, egy lélekkel ünnepelne egész Debrecen!…
Akkor talán megtermékenyülnének a szívek, s közössé lenne az az akarat, hogy méltó emlékek jelöljék a nemzetnek s Debrecennek is legnagyszerűbb, legfeledhetetlenebb korszakát!…
Debreczen 1899. július 17.
(A.)
