Emlősök.
Emlősök.
A ragadozó emlősök közűl, a farkason (canis lupus) és rókán (canis vulpes) kívűl, melyek közűl az utóbbi a folyammenti erdőségekben és nádasokban elég gyakori, az előbbi azonban már télen is ritka, fel kell említenünk a borzot (Meles taxus), a mely szintén az erdőségeket lakja, sőt gyakran a mívelés alatt levő mezőkön is tartózkodik, azután az árterületek fűz- és tölgyfa-erdeiben tartózkodó vadmacskát (Felis catus), a szigetek náderdeiben élő vidrát (Lutra vulgaris) és a rónákat kedvelő menyétféléket, mit a görény (Mustela putorius), hölgymenyét (Mustela ereminea), közönséges menyét (Mustela vulgaris); az utóbbiaknál sokkal számosabbak és az itteni rónaságra szintén tipikusak, a földi kutya (Spalax typhlus), az ürge (Spermophilus catillus), a mely száraz esztendőkben nagy tömegekben lép fel és óriási károkat okozhat a vetésekben; továbbá a pele (Myoxus glis, M. avellanarius, M. quereinus), a hörcsög (Cricetus frumentarius), ezeken kívül még az egér (Mus musculus), a patkány (M. decumanus), többféle poczok (Arvicola glareolus, A. amphibius, A. arvalis). Nagy mennyiségben él még itt a nyúl (Lepus timidius és L. euniculus).
A rovarevő emlősök közűl igen gyakori a sündisznó (Erinaceus europeus) a cziczkányok több faja (Sorex vulgaris, S. araneus) és a vakond (Talpa europea.)
17Nem hiányoznak a denevérek sem, sőt hazánk legtöbb faja megtalálható itt is. (Vesperlilio dasycneme, a síkságra oly jellemző faj itt ritka.)
A csülkösök közűl él a vármegye erdeiben a szarvas (Cervus elaphus), az őz (C. capreolus), a vaddisznó (sus scrofa); házi állatokként a kecske (Capra hircus), a juh (Ovis aries), a bivaly (Bos bubalus), különösen a Tisza mentén. Végűl még a ló (Equus caballus), melynek tenyésztésére különösen a vármegye svábjai fordítanak nagy gondot. A magyar és szerb községekben tenyésztettek, kitartás és munkabírás tekintetében felűlmúlják az előbbieket, de szépségben messze mögöttük maradnak. A ló mellett a szamár (E. asinus) is előfordúl, de csak csekély számmal.
