Madár-fajok.
Madár-fajok.
Sokkal változatosabb még a vármegye madárvilága és alig akad még egy hely az országban, a mely a fajok akkora gazdagságával dicsekedhetnék. A ragadozó madarak közűl felemlítjük a baglyokat (Strix aluco, S. flammea, S. otus, S. noctua és Bubo maximus), a keselyűket (Vultur fulveus, V. cinereus), a sasokat (Aquila fulva és a ritka szép chrysaëtos, A. imperialis, Pandio haliaëtus, Haliaëtus albicilla és A. pemata). Nagy számmal fordúlnak elő a sólymok (Falco subuteo, F. laniarius, F. rufigres), továbbá a héják (Astur palumbarius, A. nisus) és az örvölyök, ölyvök és kányák több faja.
A sűrű tölgyesekben a vadgalamb és a vad gerlicze fészkel, mindakettő szelídítve is előfordúl; különösen az elsőnek számos válfaja; a vadon élők közűl azonban egyik sem jellemző e területre. Tyúkfélékben sem szegény a vármegye, sőt a házi tyúk, a pulyka, a gyöngytyúk, kiviteli czikként is szerepel; ritkább a páva és a fáczán; vadon a fogoly és a fürj, sőt még a talpas tyúk is előfordúl.
Páratlan a vízi madarak nagy száma. Első sorban említendő közöttük a pusztuló félben levő nemes kócsag (Ardea egretta), azután az itteni nádasokra annyira jellemző dobos gém (A. Hellaries, továbbá A. cinerea, A. purpurea, A. garzetta, A. ralloides, A. nycticorax stb. „Gémtanyák”).
Előfordúl a fehér gólyán kívűl a fekete és ezek társaságában az ibisz. Nádasainkból és mocsaras réteinkről a szalonka és a bibicz sem hiányzik; ott találjuk a vízi tyúkokat is, még pedig több faját; ezek a tócsákban és mocsarakban bőséges táplálékra találnak; ugyancsak ezeken a helyeken tartózkodik (különösen árvíz után) a vadludak (öt faj), vad kacsák (tíz faj), gődények (két faj), kormoránok (két faj), a búvárok (két faj), a halászcsérek (három faj) és sirályok (két faj) nagy serege.
Nem kevésbé gazdag a vármegye éneklő-madarakban, melyek közűl a veréb, különösen a „nádi veréb” (Acrocephalus surdoides) mindenesetre a legjellemzőbb a bácskai tájképekre nézve. Mellette előfordúl a pinty, a pirók, a sármány, a pacsirta és a czinke több faja. Nem hiányzik a barázdabillegető és a fülemile sem (több faj). A gébicsek és rigók társaságában ott találjuk az ökörszemet is; a seregély sem idegen; otthonos itt a varjak és hollók fekete sereg is és a Mátyás sem hiányzik.
A nép különösen kegyébe fogadta a fecskét (több faj). Nevezetesek még a bűzös banka, a jégmadár és a csóka, végűl a kakuk és a különféle harkályok.
