Vízi vadászat.
Vízi vadászat.
A vízi vad volt persze a legbiztosabb zsákmány, már azért is, mert másféle édes-kevés akadt. A fedezetet alig kínáló széles lapályon nem igen bírt megmaradni a fogoly, s akárhány község határában mutatónak sem akadt belőle. Az agyonüldözött nyúlnak sem volt jobb dolga. Azt meg a világon minden örökké üldözi amúgy is, kezdve az agarásztól, végig a lesipuskáson, az utolsó kóbor kuvaszig.
Ellenben a míg megvoltak a remek víziterületek, addig volt vízi vad bőven: szinte dúsgazdagon. Hisz a vízivadat annyira a senkiének tartotta mindenki, hogy jóformán még szünete sem igen volt üldözésének.
A mint elkezdődött a tavaszi ruczázás a megdagadt vizeken: tartott az egész esztendőben, a míg csak a fagy meg nem szüntette. Mindössze a május és a június első fele volt olyan a milyen kíméleti idő; de már Péter-Pál táján mozgott az új költésű vad s arra rögtön vadászni kezdtek, a mint csak lehetett. Attól kezdve pedig a sok mocsár, nádas, nedves ér mind megélénkült, s az őszi vízi vadászatok felértek a leggazdagabb, legváltozatosabb e nemű mulatsággal.
