Az 1720-iki összeirás.
Az 1720-iki összeirás.
Az 1715. évi országgyűléstől elrendelt összeírás még ez évben foganatosíttatott, de mert az összeírási munkálatok nagyrészt hiányos adatokat tartalmaztak, a nádor 1718-ban új összeírást rendelt el, mely csak 1720-ban fejeztetett be. E két összeírás fölötte becses adatokat nyújt a XVIII. század első felének közállapotairól, de egyúttal feltünteti azt a haladást is, mely a vármegyében a békés idők alatt előállott.
Az összeírás nem ment mindenütt símán, a lakosság bizalmatlanul fogadta az összeíró bizottságokat. Dancsháza nem engedte meg az összeírást, Nagy-Szántó lakosai pedig az összeiró bizottság érkezésének hírére szétfutottak. De a bizottság a fenforgó nehézségek daczára elég sikeresen oldotta meg feladatát. 1720-iki felterjesztésében a vármegye mintegy új ültetvénynek mondja magát; nem csoda, hiszen a községek túlnyomó része új település útján alakult.
1715-ben mint új települések vannak felsorolva: Alpár, Egyházas-Őssi, Fugyi, Gyapju, Apáti-Keresztur, Kis-Kér, Kis-Marja, Kis-Ujfalu, Krajnikfalva, Lászlófalva, Gálosháza, Monostor-Pályi, Nagy-Kér, Bél, Csökmő, Tenke.
Összeiratott 1715-ben: 396 helység, 5332 háztartás. 1720-ban: 443 helység, ebből 1 szabad kir. város (Debreczen), 23 mezőváros, 10 kuriális község, 411 jobbágy-község, 9,305 háztartás, helyesbitett háztartás 13,719.
1720-ban az összes népesség száma 86,654, ebből az adókötelesek lélekszáma 81,364-et tett. A nem adóköteles népesség a következőleg oszlott meg: 5,091 nemes, 129 pap és tanító, 70 zsidó. 1787-ben az összes népesség 347,108 lelket tett, melyből 10,712 személy nemesi kiváltságokat élvezett, vagyis a szaporodás 300.57%-ra tehető. Alig nyílott meg az 1715. évi országgyűlés, az egész vármegyében egyaránt élénk mozgalom észlelhető még a mohácsi vész előtt bírt jogok és kiváltságok visszaszerzésére.
