Küzdelmek a birtokok és kiváltságok visszaszerzéséért.
Küzdelmek a birtokok és kiváltságok visszaszerzéséért.
A török hódoltság alatt világgá üldözött birtokosok utódai is előkerültek, hogy ősi birtokaikat visszafoglalják, az egyes birtokokba a hódoltság alatt az erdélyi fejedelmek idejében letelepedett családok és az erdélyi fejedelemtől kiváltságokat nyert hajduk, nem csekély aggodalommal néztek a jövő elé; mindezekhez járult, hogy a törökök kiveretése után számos nagybefolyásu férfiu nyert adományokat, még a mohácsi vész előtti vagy az erdélyi fejedelmektől másoknak adott jogok teljes figyelmen kivül hagyásával, végezetül még ott volt a fiscus, a mely szintén megkövetelte a maga részét.
543Bár a hajduságot még I. Lipót felmentette a fegyveres szolgálat és a dézsmafizetés alól, mindazáltal Erdély visszacsatolása után csupán az egyes családok részére kiállított nemeslevelek ismertettek el. Így azután a biharvármegyei 13 hajdu-helységre a kamara igényt tartván, azokat 1702-ben Eszterházy herczegnek elzálogosította.
A közbejött szabadságharcz ugyan egy időre megakasztá az ügy további folyását, de a szatmári béke után Toldy György 1715-ben a váradi káptalan előtt úgy Szalonta, mint Fekete-Bátorra nézve, majd Kis János főbiró és esküdttársai 1717-ben ismételten felemelik tiltakozó szavukat a szalontai hajduk nevében a váradi káptalan előtt, melyhez a többi helységek is csatlakoznak. Azonban hasztalan, mert Eszterházy Antal Pál herczeg 1745. április 13-án királyi adomány-levelet nyert a hajdu-helységekből alakított derecskei uradalomra (Derecske, Nagy-Szalonta, Félegyház, Sass, Kaba, Konyár, Sáránd, Bagamér, Tépe, B.-Ujfalu, Bagos, Komádi és Mike-Pércs.)
De a beiktatásnál oly heves jelenetek voltak, hogy néhol más helységben kellett azt foganatosítani.
A bihari hajduk főfészkében, Szalontán, már 1735-ban egyenetlenség támadt a hajduk és az újonnan beköltözködő jobbágylakosság között. A jobbágyság panaszára Sibrik Ádám csendbiztos, György Gáspár vármegyei esküdt 30 Montecuccoli-ezeredbeli katona kíséretében deczember 18-án megjelentek Szalontán, hol naplemente után a hajdu-családok házai lángba borultak. Hasonló sors érte 1727-ben a Keszi községbe kivándorolt 50 hajdu-családot is.
Hasztalan fordultak az egyes hajdu-családok a helytartótanácshoz orvoslásért. Az 1746, 1756, 1760 és 1762-ben kiadott leiratok a szalontai hajdukat jobbágyi elbánás alá vetették. Az eredetileg Kraszna vármegyéből származó Arany család ugyan 1778-ban a vármegye, majd 1796-ban a marosvásárhelyi királyi tábla előtt kereste igazát, de nem ért czélt. (Nagy Iván: Családt. ért., II., évf. 50. l.) Végre az Eszterházy család belátván a helyzet viszásságát, a hajdukkal a földesúri szolgáltatás mérvére nézve szerződést kötött, így ezután a hajduk által lakott helységekben a tulajdonképeni jobbágyok elkülönítve éltek a hajdu-családoktól. (Rozvány: Szalonta tört. Ballagi Alad. Osztr. Magy. Mon. II. 402. l.)
Mialatt a hajdu-vitézek ily szomorú sorsra jutottak, megkezdődött a birtok visszavételéért folytatott küzdelem az egész vonalon.
Tudjuk, hogy a váradi püspökség visszaállításával Lipót király az egyháznak az összes birtokokat visszaadta az 1552. évi állapot szerint. De ez természetesen csak papiron volt meg. A Rákoczy-kor lezajlása után, elnéptelenedett vármegyében, Belényes vidékét kivéve alig volt több 5–6 falunál, a hol emberek laktak, annál kevésbbé lehetett szó a birtokhatár megállapításáról.
A mint a vármegye területe kissé benépesült, az egyház is megkezdte régi birtokainak visszavételét. A váradi püspök 1712-ben Kölesér, Szil, Barmód, Kécz, Pata, Megyes, Andacs pusztákat, Mező-Gyán, Cséffa, Csegöd és Gyanta birtokokat, összesen mintegy 12,000 holdnyi területet, jure postlimini – elfoglalta a szalontaiaktól. A váradi káptalan 1712-ben Begécset és Szeghalom helyett cserében Csökmőt nyert a a királyi kincstártól. Gyapju puszta helyét pedig a váradi jezsuiták foglalták el, melynek felére azonban a Váradi Kis Anna-féle örökség révén Tisza László tartott igényt. A perbeidézett jezsuiták azután 1752-ben május 30-án kénytelenek voltak vele egyezségre lépni. (Komáromy id. czikke: Turul 1895, 150–51. l.)
Az udvartól kegyelt főurak új királyi adományok és az új szerezményi bizottság (Neoaquisitica Commissio) védőszárnyai alatt igyekeztek birtokokat szerezni a vármegyében. A diószegi uradalom 1727-ben királyi adomány utján Breuner leányaira szállott, de már 1728-ban Dietrichstein János Gottfried kamarai elnöké lesz. A királyi adomány-levélben felsorolt helységek közül Vámos-Pércs hajdu-lakossága azonban az 1734-ben megkísérelt beiktatás alkalmával hevesen tiltakozott. (Sillye Gábor czikke – Hajdu vm. 67. l.) Sarkadra a Rhédey család tartott igényt, majd Vizessy János füzesgyarmati lakos egy 1562-ben kelt adománylevélre támaszkodva, letelepedett a helységben, de őt a sarkadiak onnan 1729-ben rövid úton 544kitették. A Rhédeyek ellenben 1725-ben megindították a pert az új szerzeményi bizottság előtt s bár pernyeretesek lettek, az itélet végrehajtása a sarkadiak ellenkezésén hajótörést szenvedett. Mária Terézia végre 1749-ben Siklósi Andrássy Zsigmondnak adományozta Sarkadot, majd ennek megszakadása után gr. Almásy Ignácz nyert reá adományt.
Grassalkovics Antal 1729-ben 6158 frt követelése fejében Kerekegyházát, Dienest és Kakucsot veszi át, Baranyi Miklós alispán pedig 1729-ben Tamásdát kapta. Már nem voltak ily szerencsések a szalontai hajdu-nemesek, a kik a Neoaquistitica Commissio előtt ellenök megindított perben elvesztették Mező-Gyarak, Mező-Panasz, Marcziháza, Kis- és Nagy-Vásári, Bagdi és Simonkereki pusztákat (1727–36), melyeket a fiscus még 1718-ban foglalt el tőlük. (Rozvány i. m. 101. l..) A szabadalom-levelek felmutatását megtagadó kismarjai előljáróság tagjai pedig, a fiscus közbenjárására, az aradi várba hurczoltattak.
Csupán Tisza László mérkőzött meg sikerrel a királyi tábla előtt e hatalmas ellenféllel. Az 1759-ben megnyert per folytán neki járó zarándvár megyei jószágok helyett, 1766. augusztus 9-én Geszt és Mező-Gyán helységekre, továbbá Iklód, Mátéháza, Nagy- és Kis- Gyánté, Vátyon, Bogyiszlóháza, Kis-Geszt, Regécs, Kis-Radvány és Csegőd pusztákra nyert adományt.
