Blaha Lujza.
Blaha Lujza.
Blaha Lujza, szül. Rimaszombatban 1850 szeptember 5-én. Családi neve Reindl. Atyja Reindl Sándor, a forradalom előtt huszártiszt volt, de 48-ban átlépett a magyar hadseregbe, azonban a világosi fegyverletétel után, hogy az üldözésektől megmeneküljön, Várai név alatt szinész lett. Így B. Lujza már a szinészetnél született s zsenge korától kezdve módjában állott tőrül-hegyre megismerkedni a kulisszák mögötti élettel. Nyolcz éves korában tette meg első színpadi kisérletét Győrben s ezentúl néhány évig gyermekszerepeket játszott. 1864-ben, mint 14 éves leányka a budai szinházhoz szerződött 366kisebb énekes szerepekre. Ekkor vette föl a Kölesi Lujza nevet. A budai szinház azonban megbukván a szabadkai szinházhoz került, Sípos Károly társulatához, hol a katonai zenekar Blaha nevű karmestere, felfedezvén a fiatal szinésznő rendkívül értékes hanganyagát s nagy művészi tehetségét: nőül vette s hozzálátott ifjú feleségének zenei kiképzéséhez. Blaha nem lévén magyar ember, nejét operaénekesnővé képezte és pedig oly sikerrel, hogy már 1866-ban a debreczeni szinházhoz szerződtették, hol csakhamar nem csupán az ottani közönséget hódította meg, hanem országos hírnevet is szerzett magának, főleg mióta veleszületett hajlamainál fogva átcsapott a népszinműénekesnői genrebe. Hat évig volt már a debreczen-nagyváradi szinház tagja, midőn 1872-ben meghívást kapott a nemzeti szinháztól a Hegedűsné halálával több mint egy évtized óta betöltetlenül maradt népszinműénekesnői szerepkör ellátására. A testi-lelki kellemmel és gyönyörű hanggal megáldott Blaháné csakhamar kedvencze lett a fővárosi közönségnek. Éneke, játéka gyors fejlődésben emelkedett a művészi tökély felé, s jóllehet tehetsége majdnem minden szerepkürben érvényesült, mégis a népies alakok ábrázolásával érte el legnagyobb sikereit. 1875-ben, a népszinház megnyiltával, a népszinmű elszakadt a nemzeti szinháztól s ekkor (méltó partnerével, Tamásival együtt) ő is átment a népszinházhoz, melynek kötelékében maradt 1903 január 1-ig. Ekkor, miután művészi érdemeinek elismeréséül már előbb királyi kitüntetést nyert (koronás arany-érdemkeresztet), a nemzeti szinház örökös tagjául neveztetett ki. Blaháné, ki a művészi életben első férje nevét használja, másodszor Zsoldos Sándorhoz ment nőül, kitől nehány év mulva elválván, 1881-ben báró Splényi Ödönnel, a budapesti állami rendőrség detektiv-osztályának főnökével kelt egybe. Blaháné neve a magyar szinművészet egén maradandó fényben ragyog. A költő fantáziájában eszményként élő magyar menyecskének igazi megtestesülése, ki jó kedvével, bánatával egyaránt rabjává teszi a magyar ember szívét. Művészetének legnagyobb becse abban van, hogy nemcsak a nézőközönséget, hanem művésztársait is belevonja abba az érzés- és kedélyvilágba, a melyet ő reprezentál. Ismeri a szini hatás minden titkát, de a kiaknázásra csak művészi eszközöket használ. Szava, éneke, játéka megkapó igazsággal hat a szívekre s egy-egy nagyobb szerepének hatását még évek multán is érezzük. Művészi tehetségének sokoldalú voltát bizonyítja az, hogy a népszínműveken kívül rendkívüli sikereket ért el az operettben, sőt a drámában is. A népszinház műsorán lévő népszínművek fő női szerepeit negyedszázad óta mind ő kreálta.
BLAHA LUJZA.
