Az abszolutizmus.
537Az abszolutizmus.
Az önkényuralom a katonai diktatura abszolutizmusának tizenegy évi ideje alatt az első négy évben császári biztosokkal, azután császári kir. megyefőnökökkel folytatta helyhatósági igazgatási kisérletezéseit, – miközben 1853-ban, megszervezte az új cs. kir. Komárom megyét, területébe belefoglalva a régi Komárom megyének dunáninneni, a régi Esztergom megyének szintén dunáninneni, a régi Győr megyének Duna-Csiliz közti részét és a régi Komárom sz. kir. város területét, – míg ellenben a régi megye dunántúli részét az új cs. kir. Esztergom megyéhez osztotta be.*
A Schwarzenberg-kormány császári biztosai voltak: Dőry, Jankó és Szathmáry; a Bach-kormány császári megyefőnöke: Ambróz János.
Megszűnt, elfojtva lett hosszú időre minden politikai nyilvános élet. A hazafiakban a nemzeti közérzést az irodalom, a hazai zene és színi művészet ápolta, őrizte. Míg végre tizedik évében a szomorú korszaknak ez a közérzés szélesebb keretekben és külsőlegesen is megnyilvánulhatott. A kényuralom lombardiai hadvereségei, az egyházszervezet-, és iskolaügy pátense ellen folytatott heves küzdelmek és a pátens visszavonása, a Kazinczy és Széchenyi emlékezetét dicsőítő ünnepélyességek reményélesztő, további ellenállásra biztató fényvillanásai voltak a sötét korszak alkonyának.
* * *
