Nevelésügy.
Nevelésügy.
8. Az iskolai oktatás és nevelés ügye. Az országos küldöttség itt két dolognál, t. i. a szabadelvűség és a nemzeti irány követése körül némelyekben valóban a legszélsőbb határig ment, a mire a hozzávaló készségnek talaja, bizony, még ma sincsen elkészülve. Kiterjeszkedett a népoktatás, a közép- és felső iskolák ügyeire; a magyar nyelvnek az iskolák útján való elterjesztésére. Részletezi a közoktatási rendszerről való nézeteit. Elsősorban mindig a hazafi aggodalmai és vágyai lebegnek szeme előtt s az iskolákat, mint a nemzeti élet tápláló szervét akarja szabályozni.
»Minthogy szomorú tapasztalás bizonyítja, miszerint némely törvényhatóságok, mintha az országtól különvált testek lettek volna, azon királyi kívánatokat, melyeket az országgyűlés el nem fogadott, s így azok törvénynyé sem válhattak, az országgyűlés (t. i. az 1812-iki) eloszlatása után elfogadták s teljesítették, sőt fennálló világos törvényeink ellenére segedelmet (subsidium) ígértek s adtak: ennek jövőre lehetetlenné tétele végett a rendek utasítják követ urakat, hogy a vonatkozó törvényben, mindjárt a bevezető rész után, a következőknek előre bocsátását is követeljék, úgy mint: kötelessége a vármegyének hivatalból őrködni, miszerint: ha valamely felsőbb rendelet felől észrevenné, hogy az az ország törvényeibe s alkotmányába ütközik vagy a végrehajtó hatalom jogkörét túllépi, és a kérdés a törvényhozó testület megítélése s eldöntése alá tartozik ez esetben a vármegye az ilyen rendeletek ellen, származzanak azok akár ő felségétől, akár a kir. helyt. tanácstól, nemcsak hogy, és pedig birtokon kívül ismét és ismét felírhat vagy az ország nádorispánjának közbejárulását kérheti, hanem azt megcselekedni az 1597: XLVI., 1599: XXIII. és 1681: XII. törvényczikkek értelmében és szellemében köteles is. – Követeljék követ urak, hogy a törvényben világosan mondassék ki, miszerint: a tisztikar és a rendek egymástól elválaszthatlan testületi egységet képeznek; a tisztikar választása csak három évre szólhasson, mely időszak lejártával hivataláról a legközelebbi közgyűlésen leköszönni, a főispán pedig a választás idejét azonnal kitűzni tartozik. Követeljék, hogy a főispán a jegyzőket is csak jelölhesse, de azokat is a rendek válaszszák; továbbá, hogy hivatali esküt a tiszti ügyész is tegyen; általában pedig, hogy a tiszti eskü szövegébe a hazai alkotmány iránti hűségnek fogadása is belefoglaltassék.«
»Követeljék nemkülönben, hogy a hozandó törvényben a következők is világosan jelentessenek ki, úgymint: a főispánok a hivataluk viselését csak a hivatali eskü letétele után kezdhetik meg; esküjők formáját, tartalmát ne a kormány, hanem a törvényhozás szabja meg. Követeljék egyszersmind az országos küldöttség javaslatából e szavaknak: aut administratoribus a regio Majestate pari auctoritate nominandi stb. kihagyását, minél a főispáni helytartóság (administrator) a mi törvényeinkben ismeretlen valami. A főispánok tisztük szerint különben is a vármegyében lakni kötelesek, s helytartóra már ezért sem lehet szükségük.«
»Kir. biztosok pedig, ha csak valamely különös czeremoniára nem, rendelkezés hatalomkörével felruházva a vármegyékbe ne küldethessenek: ezt is követeljék. «
Követutasítások az 1839/40. évi országgyűlésre.
