Földközösség.
316Földközösség.
A földközösségre vonatkozó adatokat legelőbb Tagányi Károly állította össze* s az ő műve e kérdésben ma is iránytadó. A tőle egybeállított adatok szerint megyénkben a telkekhez állandó járandóságok nincsenek, hanem azokat a lakosok hol egy, hol 2–3 évenként szokták felosztani.
A földközösség története Magyarországon. Budapest, 1894. Megjelent először a Gazdaságtört. Szemlében. I. évf. 4–5. sz.
A közös határú községek jobbára mind a Dunán innen voltak. Ordas, Dömsöd, Pereg, Némedi, Kóka, Kécske, Tószeg, Tököl, Sződ falvak és Kecskemét, Kőrös, Czegléd, Ráczkeve, Pest meg Vácz városok bírtak közös határokkal. De kimutatható a földközösség még Pándon, Csabán, Harasztin, Ócsán, Sárin, Tasson és Szentmártonkátán is. Kécske kivételével az elősorolt falvakban, valamint Váczott és Ráczkevén az egy vagy több-nyilas osztás dívott. Természetesen az osztásnál a föld minősége is számításba jött s az egyesek minden osztásnál másutt kapták illetményüket. A terjedelmes határú Kécskén, Kecskeméten, Nagykőrösön, Czegléden és Pesten mindenütt az első foglalás, „a hol ki a földet szántóvá alakítani kezdte” volt szokásban. Pest város földjei is osztatlanok voltak s határát mindenki kénye-kedve szerint szabadon élhette. Az 1720-iki összeírásból kitünik, hogy a földmívelés ekkor még a marhatenyésztéssel szemben csekély jelentőségű volt, mert Pest városa, mivel az eddig évi 66 frt.-ért bérelni szokott gubacsi, szentlőrinczi és péteri legelőket nem kapta meg, a határosztást beszüntette.*
V. ö.: Tagányi i. m. 15. 1.
