Kertészet.
318Kertészet.
A nagy török utazó, Evlia Cselebi* Buda vára leirásában azt mondja, hogy a budaiaknak „kitünő gyümölcsük is bőségesen van. Lédús és édesen-csipős a szőlőjük. Őszibaraczk, sárgabaraczk, meggy és cseresznye bőségben van, sőt a hegyek között arasznyi fákon földi meggy is terem. E város tiszta földjében, Pest, Kecskemét és Kile síkságain, Ó-Buda tanyáin igen sok fű, lóhere, luczerna, másféle réti fű, foghagyma, metélő hagyma és vöröshagyma terem.” 1663-ban a vörösvári palánkról mondja: Számtalan kertje van s rácscsal körülzárt kertjeiben olyan sok és olyan nagy káposzta terem, mintha mindegyik egy mir-i mirámi dob volna. A bosnyákok ezt a káposztát meglátva, így szólak: „Ah! dsánum, dinum imanum Kápuszka” Ah lelkem, hitem, kedves káposzta!
Kiadta Karácson Imre a Török-magyarkori Tört. Eml. II. o. II. és III. k. L. III. k. 251. 1.
A kertészet terén maga a királyi udvar járt elül jópéldával. Az Anjouk visegrádi és Mátyás király híres budai és pesti kertjei európai látványosságszámba mentek. Bonfinius leírása szerint a budai királyi kertben a tekervényes útak tarka virágú rétek, rózsaligetek és ibolya-ágyak, halastavak, díszes fasorok, lombok közé rejtett barlangok, fákból és cserjékből alkotott útvesztők mellett vezetnek el. Itt-ott sodronyból készült madárházakra bukkanunk egyik másik oly nagy, hogy cserje-ligetek és gyümölcsfák is megférnek benne.*
V. ö.: Csánki D. I. Mátyás udvara. 180. 1.
