Kisvácz.
Kisvácz.
A Kőkapun túl falun érezzük magunkat. Az egyenesen haladó széles utczák akácz- és gyümölcsfákkal vannak beültetve. Különösen sok az eperfa, ezeket Migazzi ültette, hogy a selyemtenyésztést meghonosítsa. A kicsi, de tiszta házak 501nincsenek egymással összefüggő lánczolatban, nem alkotnak zárt házsorokat, mert a beltelek felé vannak építve, úgy hogy a kapufal az összekötő kapocs közöttük. A sajátságos dialektusáról híres Kisvácznak érdekes a története. Kolonich Zsigmond püspök 1716-ban a református vallást követőket a városból kitiltotta. Ezek a városon kívül telepedtek le és új községet alapítottak. Ennek az élén a várostól független bíró állott. A lakosság szaporodtával a telep és a város között levő részt házakkal építették be, úgyhogy a két helység összeért. A Nógrád vármegyéhez tartozó Kisvácz csak 1769-ben veszítette el közigazgatási önállóságát. Ekkor kebelezték Pest vármegyébe és egyesítették Váczczal.
A Kőkapu közelében áll az a ház, a melyben a polgári életben az Aszakovics nevet viselő Füredy Mihály, a Nemzeti Színház híres énekese élt és mint kovácslegény dolgozott. Ha egyenes irányban folytatjuk sétánkat, csakhamar föltünik a református templom csillagos tornya, de még jó messzire kell mennünk, hogy eljussunk oda. A paplak mellett elhúzódó nagyon szűk Takács Ádám-utczán át jutunk az iskolaépülethez és a mellette egymagában álló templomhoz, mely 1785-ben épült. A Duna felé eső térségről pompás kilátás kinálkozik.
