Kőkapu.
Kőkapu.
Az egykori Kisváczot a Kőkapu választotta el a várostól. Mária Terézia látogatásakor Kisvácz még Nógrád vármegye területéhez tartozott és a város határa ezen a ponton kezdődött. Azért állítatta Migazzi erre a helyre a diadalkaput fejedelmi vendégei tiszteletére. A kőből és téglából empire-stílusban épült kapu tervét Caneval udvari építész készítette. Méretei a következők: Magassága 20 méter, szélessége 12 és vastagsága 4 méter, az ív nyílása 10 méter magas és 5 méter széles. A magaslat oldalain csőrükben virágfűzért tartó sasok ülnek, a homloklapokon pedig az uralkodóház tagjainak körbezárt domborművű képei között felíratos márványtáblák vannak elhelyezve. A Kisvácz felé eső oldalon Mária Terézia és Ferencz császár mellképe, a város felé: jobboldalon II. József és Lipót főherczeg közös körbefoglalt képe látható. A főherczegek képei között elhelyezett márványtáblába nagy betűkkel ez a két szó van bevésve:
AETERNAE DOMVI
(az örök háznak).
(az örök háznak).
Csodálatos találkozása a véletlennek, hogy egy évre a kapu felállítása után, épen azon a napon, (1795 augusztus 18-án) a mikor Ferencz császár Innsbruckban meghal, a váczi kőkapu falába illesztett medaillonját a mennykő leüti. Ugyanezen a napon történt Bécsben, hogy a Szent István-templomban miséző Migazzi fejére esett az oltár nagy feszülete.
