Gombák.
Gombák.
14. A gombák. Gombák tekintetében kevés vármegyét ismerünk oly alaposan, mint Pozsony vármegyét. A területén eddig talált* gombák 444 nemből s 1478 fajból állanak.* Ezek között vannak olyanok, melyeket sokáig csakis Pozsony vármegye és az oroszországi Kazan területéről a Volga-partról irsmert a tudós világ.* Más fajok eddig csak Olasz- és Angolországból voltak ismeretesek,* vagy Bajoroszágból és Észak-Itáliából*, ismét mások a Provence-ből,* úgy hogy az e vármegyében kertekben, réteken és ligetekben előjövő gombák fölötte érdekes növénytörténeti adalékokul tekinthetők. E gombák egyike-másika éppen e vármegye területéről lett először ismeretes Magyarországban.* Mások meg szaporították a fajok számát.* 15Az eddig ismert fajok közt vannak jó tápszerül szolgálók is, melyek sűrűn kerülnek a piaczra.* Ilyenek a szín- és formagazdag hydnum repandum L., mely Szentgyörgy vidékén gyakori s jó ízénél fogva igen kedvelt konyhagomba; a nagyon gyakori boletus bovinus L., mely a fenyőfa-eredeinkből vándorol a piaczra; a szép vörös húsú boletus chrysenteron Bull., melyet a pozsonyi Kálvária-hegyen szednek a konyha számára; az eredeinkben színre és formára változatosan jelentkező boletus edulis Bull., melyet gazdag és szegény kiválóan szeret; a fenyő-erdőkben növő boletus granulatus L., továbbá a boletus luteus Lit., a boletus regius Kromb., a boletus scaber Bull., a boletus subtomentosus, mindannyi keresett gomba s piaczunkon megszerezhető; hasonlóan a boletus satanas L., a polyporus confluens A. és Sch., a polyporus frondosus Fr., a polyporus ovinus Sch., az armillaria mellea Quel. – A collybia esculenta Quel., mint jó levesgomba, keresett és igen gyakori. A fatörzsökön sűrűn tenyésző pleurotus ostreatus Quel. és a fenyőerdőkben szaporán növő lactarius deliciosus Fr., a hegyi erdőkben növő russula alutacea Fr., a russula aurata Fr., a russula vesca Fr., a russula virescens Fr. a pozsonyi piaczon rendesen találhatók. A cantharellus cibarius Fr. tömegesen kerül oda a modori, szentgyörgyi, récsei és a zergehegyi erdőségekből. Az erdeinkben igen gyakori marasmius scorodonius mint jó levesgomba ismeretes; a clitopilus prunulus Quel., a pholiota mutabilis Quel., szintén nem ritkák piaczunkon. A champignon név alatt réteken, legelőkön s kertekben előjövő agaricus arvensis Schäff. és az agaricus campester L. igen gyakori jelenségek az itteni piaczokon. Az utóbbi, agaricus campestris L., csiperkegomba, a legjobban tenyészthető gombák közé tartozik.* Nem kevésbbé jó evésre és tenyésztésre a kucsmagombák közül a morchella esculenta (L.) Pers. és a cseh kucsmagomba, a morchella bohemica Krumhholz.* Mindkettő sűrűn jelentkezik dunai ligeteinkben homokos talajban. Az ehető gombák egyik legfinomabb faja a szarvasgombák között a nyári szarvasgomba (tuber aestivum), mely gyakori a Csallóközben.* E feketebarna felületű, nagy bibircsekkel behintett, előbb fehér, utóbb éréskor agyagsárga, sőt világosbarna húsú gomba szaga és íze ugyan kevésbbé zamatos a fekete (tuber melanosporum), avagy a téli (tuber brumala), meg a vörös (tuber griseum v. rufum) szarvasgombánál, mindazonáltal kellő elkészítés mellett mégis jól élvezhető. Vannak aztán a gombák között jó taplógombák is, milyen a fagus-törzsökön növő fomes fomentarius Fr., míg a lombfákon, különösen fűzeken növő fomes igniarius Fr. szép példányokban szobadíszekül s consolokul használtatik.
Bolla J.: Die Pilze der Pressburger Flora. Közzétéve a Verhandl. d. Ver. f. Naturk. zu Pressburg 1857. II. II, 43–71. E munkát többszörös tévedései következtében Hazslinszky Előmunkálatok Magyarhon gombavirányához czímű művében figyelmen kívül hagyta, mi mindesetre túlszigorú eljárás volt. Bäumler Bolla gyűjteményét és közléseit sokszor idézi. – Bäumler J. A.: Beiträge zur Cryptogamenflora des Pressburger Comitates. Közzétéve a Pozs. term és orv. egyl. közl. 1884–86. VI, 66–122. 1887–91. VII, 25–90. Ugyanő: Mycologisches aus Pressburg, közzétéve az Oesterr. bot. Zeitschrift 1884. évf. XXXIV, 221–327. Ugyanő: Mycologische Notizen, közzétéve az Oesterr. bot. Zeitschrift 1889. évf. XXXIX, 171–173. 289–291. 1890. XL, 1. sz.
agaricineae
|
46
|
nem,
|
237
|
faj
| |
hártyagombák
|
polyporaceae
|
12
|
nem,
|
84
|
faj
|
hymenomyceteae
|
hydnaceae
|
7
|
nem,
|
22
|
faj
|
thelephoreae
|
3
|
nem,
|
36
|
faj
| |
clavariaceae
|
7
|
nem,
|
27
|
faj
| |
hasas gombák
|
gasteromyceteae
|
10
|
nem,
|
23
|
faj
|
hypodermae
|
uretinaceae
|
12
|
nem,
|
129
|
faj
|
ustilaginaceae
|
7
|
nem,
|
29
|
faj
| |
phycomyceteae
|
19
|
nem,
|
46
|
faj
| |
perisporiaceae
|
10
|
nem,
|
32
|
faj
| |
sphereceae
|
48
|
nem,
|
166
|
faj
| |
pyrenomyceteae
|
hypocreaceae
|
10
|
nem,
|
22
|
faj
|
dothideaceae
|
8
|
nem,
|
15
|
faj
| |
lophiostomaceae
|
3
|
nem,
|
5
|
faj
| |
hysteriaceae
|
9
|
nem,
|
15
|
faj
| |
discomyceteae
|
75
|
nem,
|
175
|
faj
| |
tuberaceae
|
3
|
nem,
|
3
|
faj
| |
nyálkás gombák
|
myxomyceteae
|
23
|
nem,
|
42
|
faj
|
sphaeropsideae
|
52
|
nem,
|
228
|
faj
| |
hyphomyceteae
|
70
|
nem,
|
122
|
faj
| |
hasadó gombák
|
schizomyceteae monadineae
|
2
|
nem,
|
2
|
faj
|
444
|
nem,
|
1478
|
faj
|
Ilyenek a Súr-erdő szélén tenyésző sphaerotheca giganthiascus és a bollas urtica raticans.
A ramularia pratensis S. Ez Pozsonyban gyakori a kertekben és réteken. Bäumler: i. h. 96. l. 207. sz.
A clasporium aecidiicolum Th., mely élősdi gomba a pozs. ligetben is előjön. Bäumler i. h. 98. l. 236. sz.
A leptosphaeria eryngii H. F. nálunk is előjön. Bäumler i. h. 116. l. 401. sz.
Ilyenek a puccinia lilacearum Duby nevű Szentgyörgynél és Pozsonynál előjövő gomba (Hazslinszky: Előmunkálatok. Bäumler: Pozs. term. és orv. közl. 1887–91. VII, 45.) Továbbá a puccinia (micropuccinia) Bäumleri, mely a pozsonyi Malomvölgyben gyakori. (Lagerheim: Oesterr. bot. Zeitschrift 1890. évf. 5. sz.) Ezeken kívül a septoria Posoniensis Bäumler, a septoria alliicola Bäumler, a diplodia Rehmii Bäumler, a diplodiella faginea Bäumler. (Bäumler: Mycologisches aus Pressburg, közzétéve a Hedwigia 1885. évf. 75–76. ll.)
Ilyen a phyllosticta Zahlbrukneri, mely a Zergehegyen, a septoria Holubyi, mely a pozs. evang. temetőben, a cryptosporium lunulatum, mely a pozs. hegyi liget közelében, a melanconium pallescens, mely a pozs. Kramererdőben, a verticillium aphidis, mely a pozs. környéki thujákon élősködő lapos tetvek hulláin jön elő. Továbbá a puccinia Bäumleri Lagerheim, melyet Bäumler a pozsonyi Malomvölgyben, a gyönyörű rhodobryum roseum s gazdag phanerogama-virány társaságában fedezett föl s Lagerheim tanár meghatározott. – A puccinia smyrnii Biv. ezt Sabransky H. fedezte fel a dévényi Nagytetőn. (Oesterr. bot. Zeitschrift 1884. évf. 328. l.) A diplodia Beckii, melyet Bäumler a pozsonyi ligetben és a gloeosporium pruinosum, melyet ugyanő a pozsonyi szalma-kunyhónál talált. Oesterr. bot. Zeitschrift 1889. XXXIX, 170.) Továbbá a phyllosticta stomacola, melyet ugyancsak Bäumler a pozsonyi Kramererdei úton talált. (Oesterr. bot. Zeitschrift 1889. XXXIX, 289.) – A Lumnitzer által fölfedezett marasmus carpathicus K. méltán viselhette volna fölfedezője nevét.
A gombák tápértékét illetőleg l. Schilberszky Károly az ehető gombák tenyésztéséről szóló czikkét a Term. tud. közl. 1886. XVIII, 393–396; a Bikfalvy Károly által a Zeitschrift für physiologische Chemie X. kötetéből közölt czikket a Term. tud. közl. 1887. XIX, 221–222; továbbá Kemény Mór: Az ennivaló gombákról czímű czikkét a Term. tud. közl. 1880. XX, 138–143. és azonkív.: Az ehető gombák tápláló értékéről czímű czikket a Term. tud. közl. 1895. XXVII, 256–259. A különböző gombák nitrogén-tartalma, száraz anyagra számítva ki, nagyon változó lévén, tápértékük egységes számmal ki nem fejezhető. Mörner vizsgálatai szerint a vármegyénkben is képviselt Lycoperdon bovista Fr. nitrogén-tartalma 8.19%, a csiperke-gombáé (agarius campestris L.) 7.38%, a polyporus ovinus Fr.-é csak 1.80%.
Schilberszky: Az ehető gombák tenyésztéséről, közzétéve a Term. tud. közl. 1886. XVIII, 393.
Schilberszky u. o. i. h. XVIII, 396.
Lumnitzer: Flora Pos. Nr. 1280. Endlicher: Flora Pos. Nr. 164 s ezek nyomán Bäumler: Beiträge Nr. 1375.
Tudvalevő, hogy a növényi rovarpusztítók a gombák nagy csoportjából kerülnek ki, a mennyiben e kártékony rovarok s ezek álczái közt valóságos epidémiákat okoznak. E parányi organizmusok tehát mintegy az élet és halál kapui, melyek gátat vetnek annak, hogy oly veszedelmes rovarok, melyekhez 16rejtett helyeken való lappangásuk miatt sem ember, sem pusztító állat nem férhet, túlnagy számmal el ne szaporodjanak.* Ilyen gombák többszörösen képviselvék a vármegye gombái között is. A rovarölők (entomophthoraceae) családjából ilyen az empusa muscae (Fr.) Cohn.* nevű penész, mely a házi legyeket s a szúnyogokat,* az entomophthora Tipulae Fresen* a hernyókat pusztítja. Továbbá tudjuk, hogy az entomophthora-gombák és a cordyceps militaris L.* a fenyőerdőket rontó noctua piniperda és a gastropacha pini hernyóit, valamint más bogárféléket is pusztítják. A botrytis Bassiana a szövő-lepkék ellensége, azok muscardine nevű betegségét okozva. Tömérdek áldozatot szed e gombafaj a bogarak seregéből is. Persze a selyemhernyók (bombyx mori) is szenvednek tőle.* Gombák, különösen Isaria-félék hathatósan pusztítják a cserebogarak pajorjait.*
Term. tud. közl. 1871. III, 461.
Bäumler i. h. 495. sz.
Szontágh Miklós: Az erjedés és az új gomba-elmélet. Term. tud. közl. 1870. II, 209. Dapsy László: Ragálygombák a rovarokban, közzétéve a Term. tud. közl. 1871. III, 461.
Bäumler i. h. 497. sz.
U. o. 1176. sz.
Szontágh Miklós: Az erjedés és az új gombaelmélet. Term. tud. közl. 1870. II, 207, Dapsy László: Ragálygombák a rovarokban, i. h. Term. tud. köz. 1871. III, 461.
Istvánffy Gyula: A rovarölő gombák és az apáczahernyó, közzétéve a Term. tud. közl. 1891. XXIII, 514–524. Hovárth Géza dr.: A kártékony rovarok irtásáról élősdi gombákkal, közzétéve a Term. tud. közl. 1893. XXV, 49.
Ezen hasznos gombák mellett vannak azonban veszedelmes és kártékony fajok is. A veszedelmesek közé számítjuk a mérges fajokat, milyenek a pozsonyi Kálvária-hegyen növő fölötte mérges amanita mappa Fr., vagy a pozsonyi ó-ligeti útszéleken növő ugyancsak fölötte mérges inocybe rimosa Karst. A kártékonyak közé sorozzuk azokat, melyek a kerti, erdei vagy gazdasági növényzetnek, avagy gyümölcsfáinknak ártanak. A peronospora calotheca tönkre teszi az asperula odorata leveleit,* a peronospera parasitica tönkre teszi kereinkben a kereskedelmi növényeket;* a phytophthora infestans (Mont.) De Bary* a burgonyát*, a paradicsomot,* a plasmopara viticola (Berk. et Curt.) a szőlőket,* az ustilago hypodytes a triticum repens-t* az ustilago Ischaemi az andropogon Ischaemum virágait,* az ustilago maydis a kukoriczát;* az ustilago segetum az árpa- és a zabféléket;* a tilletia tritici,* a tilletia laevis (Kühn)* és a puccinia graminis (Pers.)* a búzát. Ez utóbbi teszi gabonaféléink rozsdabetegségét. Az aecidium spóráiból ugyanis a gabonanövényeken az uredo és a puccinia graminis fejlődik, melyek a rozsdabetegséget idézik elő.* Figyelemre méltó azonban, hogy éppen Pozsony vármegyében is a rozsda érintetlenül hagy bizonyos búzafajtákat, mint a Viktória-búzát és a tariska vagyis bajusztalan búzát.* Maga a rozsda azonban történelmileg is konstatált. 1576-ban aug. 1712-ikén Ferdinando San Maria de Specia Casa komáromi olasz alkapitány jelenti,* hogy a Csallóközben ebben az évben a termést a rozsda teljesen tönkretette s e miatt a gabona kalásza mind üresen maradt. Továbbá a puccinia pruni és az exoascus pruni Fueckel a szilvafákat;* a puccinia malvacearum Mont. az orvosi és ipari czélokra szolgáló, sötétvörös festőanyagot adó* mályvaféle növényeket, a mályvarózsát és ennek kerteinkben előforduló valamennyi rokonát;* a polyporus squamosus Fr. és a pleurotus pulmonarius Fr. a diófákat,* a gloeosporium ampelophagum (Pass)* a szőlőket* a gloesporium ribes Mont. et Desm. a ribiszkebokrokat,* az exoascus deformans Fuckel az őszibaraczk-fákat.* Óriási károkat okoz házainkban a hártyagombák egyik tagja: a házi gomba (merulius lacrymans Fries).* Ellepi a házak farészeit és tönkre teszi, fölemésztve a fa nitrogén-tartalmú anyagait, vagyis fehérje-vegyületeit.* A köznépünktől napsütéskor hulló esőnek tulajdonított s ragya-esőnek nevezett gyümölcsfa-betegséget* a fusicladium dendricum Wallr.* és a fusicladium pirinum Lib.* okozzák. Amaz az alma-ragyát, emez pedig a körte-ragyát másképp körte-koszt, vagyis alma- és körtefáink azon betegségeit okozza, melyek rozsda alakjában nevezett gyümölcsfáinkat ellepve, gyümölcsüket is károsítják, a hajtások hegyeinek elhalását és a rügyek leszáradását okozzák, s a gyümölcsnek nemcsak külső szépségét, hanem belső jóságát, ízét is jelentékenyen csökkentik. A megragyásodott oldalon a gyümölcs keményebb és kásásabb marad. Főleg a körte-ragya káros, mert a nagy ragyafoltok alatt a gyümölcs húsa megkövesedik és gyakran élvezhetetlenné válik.*
Bäumler: Betiräge 509. sz.
U. o. 517. sz.
Bäumler: Beiträge 502. sz.
Szontágh Miklós: Az erjedés és az új gombaelmélet, közzétéve a Term. tud. közl. 1870. II, 207.
Páter Béla: A paradicsomfa-alma egy újabb betegségéről, megjel. a Term. tud. közl. 1885. XVII, 341.
A szőlőnek a peronospora vastatrix mellett legnagyobb, legveszedelmesebb ellensége. Nálunk már 1882-ben észlelték a Steuergrund nevű dűlőben. 1890-ben Szentgyörgyön észlelték, 1891-ben a pozsonyi szőlőhatárt már annyira ellepte ez élősdi, hogy a tőkék már minden levelüket elvesztették. (Bäumler: Beiträge 1402. sz. Azonk. l. Ortvay: Pozsonyvármegye állatvilága I, 548–549.)
Bämler i. h. 529. sz.
U. o. 530. sz.
U. o. 532. sz.
U. o. 536. sz.
U. o. 543. sz.
Bäumler: Beiträge 541. sz.
Bäumler: Beiträge 612. sz.
Szontágh Miklós: Az erjedés és az új gombaelmélet, közzétéve a Term. tud. közl 1870. II, 206. Főleg pedig Klein Gyula: A sóskafa- és a gabonarozsda, közzétéve a Term. tud. közl. 1871. III, 299–301. És ugyanő: A gabonarozsda, közzétéve a Term. tud. közl. 1873. V, 272–277.
L. T. Ö. czikkét: A rozsda elterjedése hazánkban, közzétéve a Term. tud. közl. 1883. XV, 320. Azonkív. v. ö. Buza János: Kultivált növényeink betegségei. 1879. 73. l.
Bécsi udv. kam. ltár Hungarica 14.364. És Magyar gazdaságtörténelmi szemle 1899. VI, 243.
Bäumler: Beiträge 627. és 290. sz.
U. o. 617. sz. Előjön nálunk a fehér mályván (altheae officinalis) és a mályvarózsán (althaea rosea) kerteinkben, azonkívül utak mentén a kis papsajton (malva rotundafolia).
Staub Móricz: Négy vándorló növény, közzét. a Term. tud. közl. 1881. XIII, 210–211.
Bäumler: Beiträge 810. és 940. sz.
U. o. 153. sz.
Horváth Géza: Új szőlőbetegség hazánkban, közzétéve a Term. tud. közl. 1882. XIV, 420.
Bäumler: Oesterr. bot. Zeitschrift 1884. XXXIV, 327. V. ö. Term. tud. közl. 1895. XXVII, 221.
Bäumler: Beiträge 288.2 sz. Azonkív. v. ö. Term. tud. közl. 1895. XXVII, 390.
Bäumler: Beiträge i. h. 851. sz.
Demeter Károly: Term. tud. közl. 1885. XVII, 517. Páter Béla: A házi gomba, közzétéve a Term. tud. közl. 1886. XVIII., 441–43. És: R. Hartig: Der ächte Hausschwamm Merulius lacrymans Fr. Berlin 1885. Azonkív. Botan. Centralblatt 1885. XXIII. köt.
Term. tud. közl. 1875. VII, 324–25.
Bäumler: Beiträge 232 sz.
Bäumler: Beiträge 233. sz.
Der Naturforscher VIII, 16. sz.
