13. A zúzmók, moszatok és harasztok. A zúzmóflóra eddigelé ismeretes nemei 73, kétszázötvenegy fajjal. Ezek közt van 51 új faj és 9 új varietas, illetve forma. Általános jellege egyezik a dombvidékével és a hegyi erdőségével. Képviselve csupán a hegylejtőkön és hegycsúcsokon van. A kultur- és szántóföldül, valamint rétül szolgáló síkvidék, melyből a Kis-Kárpátok kiemelkednek, a zúzmóflóra tenyészésére nem alkalmas. Síkvidéki erdőségekben sem jut dúsabb kifejlődéshez. A szentgyörgyi Súr-erdő fatörzsein csak gyorsnövésű zúzmófajok tenyésznek. Annál érdekesebbek lichenologiai tekintetben a Kis-Kárpátok délkeleti lejtőin viruló szőlők. Az ezekben levő kőtorlaszokon rendkívűl dús zúzmóflóra honosult meg melegebb színhangulatot adva a phanerogamoktól csak kevéssé ellepett vagy 13részben egészen csupasz gránit-, gnájsz- és csillámpala kőtömegeknek. A szőlők fölött következő előerdő-regióban levő terméketlen területen kivált a cladoniák faja, az ugyanott levő nagy kőtuskókon pedig még jellegzetesb zúzmóflóra tenyészik. Az ugyanezen magasságban levő gyümölcskertek alma- és körtefáin a jellegzetes flóra azonképpen gazdag szaporaságban látható. Míg az előerdők tölgyeinek s a gyümölcskertek nemes gesztenyefáinak törzseit és ágait a zúzmók dúsan ellepik, addig az előerdők fenyőin a zúzmó-tenyészet vajmi szegény. Kérgükön csak a Buellia myriocarpia és Schaereri tenyésznek. A hegykúpokat borító terjedelmes lomberdőkben már gazdag zúzmó-világ virul. A bükk-, tölgy-, jávor-, hárs-, kőris-, szil-, fejérnyárfákon más-más fajok honosak. Az erdőtalaj azonban a lehullott vastag lombréteg miatt a zúzmóflóra tenyészésére alkalmatlan, úgy hogy itt csak kevés fajra találhatni. Városokban és helységekben a régi falak és kerítések, főleg északi oldalukon, dús zúzmónövényzetet mutatnak. Megjegyezzük még, hogy az alhavasi és havasi formák Modor közelében mutatkoznak, érdekes változatot hozva a zúzmóvirányba. Modornál a Cetraria cucullata, a Viszokán a Solorina crocea, Konyhánál a Thamnolia vermicularis jelentkezik.
A moszatok (algák), mohok (muscineae) és harasztok (filices) közül az elsők sűrűn képviselvék kútcsövekben, vízárkokban, vízi növényeken, hegyi patakokban köveken, mocsarakban, állóvizekben, kiszárított mocsarak iszapján. Az eddig ismertek az ulvina, protococcus, palmella, nostoc, sphaerozyga, oscillaria, allogonium, draparnaldia, conferva, spirogyra, zygnema, hydrodictyon, botrydium, nitella és chara-fajokhoz tartoznak. A mohok, ezek az edénynyalábjaik tökéletessége miatt az őscsúcsnövő növények és a zúzmók közé helyezendő, de szaporodási műszereik tekintetéből a phanerogamokhoz, az edényes spóra-növényeknél közelebbi rokonságban álló növények ugyancsak állóvizekben, nedves vagy mocsaras helyeken, agyagos talajon, hegyi erdőségekben, kisebb hegyi vizekben vagy puszta, napos helyeken, tőzegrétegeken, köves utakon, sziklákon, nádfedeleken, ugarföldeken és útszéleken, gyümölcsfákon és kopár, sziklás szőlőterületeken tenyésznek s részint a májmohok (hepaticae), részint a kifejlettebb száruknál s leveleiknél fogva magasabb rangú lombmohok (musci frondosi) rendjéből valók. Eddig 54 máj- és 210 lombmoh ismeretes Pozsony környékéről. A Súrban tenyésző 14moszatok közt kiválóan említendő a Hypnum Scorpioides L., a harasztok közt az Aspidium filix max Sw. A harasztok fák tövében, mocsárhelyeken, árkokban, patakok mentében, sziklafalakon sűrűn teremnek s díszes leveleikkel tünnek föl. Vannak közöttük egyes érdekes fajok, melyek flóránkban ezelőtt tismeretelenek voltak. Ilyenek az Aspidium heleopteris Borkh., mely a pozsonyi vaskút körül levő vizes árkokban terem; az Aspidium filix mas (L.) ß crenatum Milde és az Athyrium filix femina (L.) Roth c. multidentatum Döll., melyek a pozsonyi Zerge-hegyen fordulnak elő.